Házi Balázs - Jónás Róbert - Nagymihály Zoltán - Rapali Vivien - Strausz Péter (szerk.): A rendszerváltás mérföldkövei (Budapest, 2020)
1989. november 26. A "négyigenes" népszavazás
A rendszerváltás mérföldkövei 1979 1981 1982 1983 1984 Kis Janos (1943-) Budapesten született. 1967-ben az ELTE Bölcsészettudományi Kar filozófia szakán szerzett diplomát. 1966-tól az MSZMP tagja, 1967-1973 között a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Intézetének munkatársaként, a Lukács György-féle filozófiai iskola legfiatalabb tagja. A marxi gazdaságelmélet bírálata miatt 1973-ban a filozófusok és társadalomkutatók körében végzett politikai tisztogatás idején kizárták a pártból, 1990-ig csak szabadfoglalkozású fordítóként dolgozhatott. A demokratikus ellenzék egyik vezéralakja, 1977-ben és 1979-ben aláírta a csehszlovák Charta '77 bebörtönzött tagjai melletti magyar ellenzéki szolidaritási nyilatkozatokat, 1981 -tői a Beszélő című szamizdat kiadvány szerkesztője. 1985-ben részt vett a monori találkozón, 1988-ban többedmagával létrehozta a Szabad Kezdeményezések Hálózatát, majd ugyanabban az évben közreműködött az SZDSZ megalapításában is. 1989-ben a párt ügyvivőjeként részt vett az Ellenzéki Kerekasztal ülésein és a háromoldalú tárgyalásokon. 1990-1991 között pártelnök, 1999-ig az országos tanács tagja. Pártelnökségi posztról való lemondása után fokozatosan visszavonult a politikai közélettől. Számos tanulmányt publikált magyar és külföldi folyóiratokban, politikai cikkeiben főként emberi jogi és alkotmányossági kérdésekkel foglalkozik. 1996-ban Tolerancia-díjjal, 1998-ban és 2005-ben Bibó István-díjjal tüntették ki. javaslatával, mellyel igyekezett az átmenet kérdésében egységes ellenzéki álláspontot kialakítani. Mivel ez nem vezetett eredményre, az MDF a csomagtervet visszavonta. Az SZDSZ és a Fidesz látva az MSZMP 1989. második felében egyre gyorsuló erózióját, célul tűzte ki, hogy a lehető legjobban meggyengítse az állampárt hatalmi pozícióit a mielőbbi rendszerváltás sikere érdekében. Az Ellenzéki Kerekasztal (EKA) tárgyalásain az MDF delegációja mellett ugyan a két liberális párt képviselte a legjelentősebb erőt - főként Tölgyessy Péter és Orbán Viktor tárgyalótechnikájának köszönhetően - pártjaik társadalmi ismeretsége és népszerűsége így is jelentősen elmaradt a legerősebb ellenzéki szervezetként tekintéllyel bíró MDF-étől. Az eltérő ellenzéki stratégiák az EKA 1989. augusztus 29-i, hosszan tartó ülésén kerültek összeütközésbe. Az MDF tárgyalódelegációját vezető Antall József a Magyarország államformájáról szóló 1946. évi I. törvénycikk alapján javasolta a közjogi probléma 194 megoldását, azonban attól eltérve, az egyszeri, a nép által közvetlenül megválasztott köztársaságielnök-választás lehetőségét vetette föl. Tölgyessy Péter és Orbán Viktor hozzászólásában rámutatott, hogy az EKA nem rendelkezik felhatalmazással arra, hogy a szabad választások előtti államfőválasztásról döntsön. A liberálisok tehát feltétlenül meg kívánták akadályozni, hogy közvetlen választás útján, a köztársasági elnöki tisztség esetleges megszerzésével az MSZMP hatalmi pozíciói erősödjenek meg. Ezt az MDF is el akarta kerülni, azonban támogatta a nép által közvetlenül megválasztott elnök koncepcióját, Pozsgayval szemben Für Lajos személyében az ősz folyamán saját jelöltet is állított. A köztársasági elnök megválasztására vonatkozó eltérő koncepciókból eredő ellentét végül ahhoz vezetett, hogy szeptember 18-án az SZDSZ, a Fidesz és a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája nem írta alá a Nemzeti Kerékasztal-tárgyalásokat záró háromoldalú megállapodást.6 1989 őszén a rendszerváltás új szakaszához ért. A hazai pártok, de kiváltképp az SZDSZ, retorikájában,
