Házi Balázs - Jónás Róbert - Nagymihály Zoltán - Rapali Vivien - Strausz Péter (szerk.): A rendszerváltás mérföldkövei (Budapest, 2020)
1989. szeptember 19. A Nemzeti Kerekasztal-tárgyalások első szakasza lezárul
I ■ 1985 1986 1987-1-1988 1990 1989. szeptember 18. A Nemzeti Kerékasztal-tárgyalások első szakasza lezárul 1989. szeptember 18-án tartották meg a Nemzeti Kerékasztal-tárgyalásokat lezáró plenáris ülést, mely azzal a céllal ült össze, hogy aláírják a háromoldalú tárgyalások eredményeit összegző megállapodást. Mindezzel azonban csak a tárgyalások első szakasza zárult le, mivel a még nyitott kérdésekben tovább zajlottak a megbeszélések. A Nemzeti Kerekasztal tárgyalásai háromoldalúak voltak, az MSZMP-t leginkább Fejti György és Pozsgay Imre képviselte, az Ellenzéki Kerekasztal fő képviselői pedig Antall József, Tölgyessy Péter és Orbán Viktor voltak. Az ellenzék és az állampárt mellett pedig harmadik résztvevőként az ún. harmadik oldal kapott helyet, amely hét szervezetet foglalt magában, fő tárgyaló szakértője pedig Kukorelli István volt.1 Az 1989. június 18-a óta tartó tárgyalások célja az volt, hogy a rendszerváltás békés átmenetének jogi és politikai feltételeit megteremtsék, a többpártrendszeren alapuló demokrácia alapjait lefektessék és a gazdasági válság megoldását megtárgyalják. A megbeszélések során három szinten zajlottak a tárgyalások. A politikai és gazdasági kérdések megtárgyalására 6-6 albizottságot hoztak létre, ezeken zajlottak a szakértői viták. Középszinten juttatták a politikusok elé az albizottságokban megvitatott kérdéseket. A tanácskozások legfelső szintje pedig a plenáris ülés volt, ami a nyilvánosság bevonásával zajlott.2 A gazdasági kérdésekkel kapcsolatos tárgyalások azonban kisebb hangsúlyt kaptak a megbeszéléseken és kevés eredménnyel jártak. A politikai témában azonban hat törvényjavaslat kapcsán sikerült megállapodniuk a tárgyaló feleknek: az Alkotmány módosításáról, az Alkotmánybíróságról, a pártok működéséről és gazdálkodásról, az országgyűlési képviselők választásáról, a Büntető Törvénykönyv és a büntetőeljárási törvény módosításáról. A törvényjavaslatokat a megállapodás aláírása után megküldték a Minisztertanács elnökének, arra kérve, hogy továbbítsa a kormány felé, majd pedig az terjessze be az Országgyűlés elé.3 A szakértői bizottságokat felkérték, hogy a még nyitott kérdések rendezéséért folytassák a tárgyalásokat. Ilyen témák voltak még a köztársasági elnök választásának rendje, az országgyűlési választások etikai kódexe és nyilvánosságának szabályai, az új tájékoztatási törvény, az informatikai törvény, a közszolgálati törvény, a munkahelyi diszkrimináció tiltása, valamint a Munkásőrség visszafejlesztése és a politikai kérdések erőszakos megoldásának kizárása.4 A Nemzeti Kerekasztal tárgyalásai felvetik a legitimitás kérdését, hiszen nem választás eredményeként jött létre a NEKA, a tárgyalások nagy része pedig a nyilvánosság kizárásával zajlott le. Az ellenzék el kívánt zárkózni attól, hogy egy illegitim alkotmányozó folyamat része legyen, ezért ragaszkodott hozzá, hogy a tárgyalásoknak csak a békés átmenet szabályait kell meghatározniuk. Az új alkotmány elfogadását a majd törvényesen megválasztott új országgyűlés feladataként határozták meg. Az MSZMP azonban ragaszkodott 175
