Házi Balázs - Jónás Róbert - Nagymihály Zoltán - Rapali Vivien - Strausz Péter (szerk.): A rendszerváltás mérföldkövei (Budapest, 2020)
1989. július 11-12. Az NDK-s menekültek és a nyugati határ megnyitása
A rendszerváltás mérföldkövei 1979 4....................................I 983 1984 Horn Gyula (1932-2013) A dolgozók esti iskolájában szakérettségizett 1948-ban, majd a rosztovi közgazdaságtani és pénzügyi főiskolán szerzett diplomát 1954-ben, ugyanebben az évben belépett a Magyar Dolgozók Pártjába. 1954-1959 között a Pénzügyminisztériumban dolgozott, 1956-1957-ben nemzetőr, majd a Központi Bizottság felkérésére a karhatalmi őrszolgálatban volt állományban. 1956-tól a Magyar Szocialista Munkáspárt tagja. 1959-1969 között a Külügyminisztériumban dolgozott attaséként, nagykövetségi titkárként, majd tanácsosként. 1969-1985 között a párt Központi Bizottságának külügyi osztályán egészen az osztályvezetői szintigjutott, 1985-1989 közötta Külügyminisztérium államtitkára, 1987-1988 között a Minisztertanács Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Bizottságának tagja. 1989-1990 között külügyminiszter Németh Miklós kormányában. Ekkor vette fel az országa diplomáciai kapcsolatokat Dél-Koreával, Izraellel, a Vatikánnal, a Dél-Afrikai Köztársasággal. 1989. június 27-én Alois Mock osztrák külügyminiszterrel ünnepélyesen átvágta a vasfüggöny szögesdrótját, később ő jelentette be, hogy 1989. szeptember 11-től átengedik a keletnémet állampolgárokat a határon Ausztria felé. 1990 márciusában aláírta magyar-szovjet csapatkivonási megállapodást, és felvetette a NATO- és EU-tagság kérdését. 1989-ben a reformszárny tagjaként a Magyar Szocialista Párt egyik alapítója, 1990-1998 között elnöke. .1994-1998 között Magyarország miniszterelnöke. kizárták - így a kiengedés ötlete volt az egyetlen reális alternatíva. Az államtitkár vetette fel, hogy Horn Gyula külügyminiszterként mindezt saját jogán képviselje Németh Miklós miniszterelnök felé; szerinte nem igaz, hogy Horn félt volna az esetleges szovjet reakciótól (ahogy később azt Németh állította).2 Szervezetileg nem mellékes, hogy e döntést első körben egy 5-6 fős kabinetülés hozta meg, s csak azután döntött arról a kormány. A kialakult helyzetre nemcsak az MSZMP párt- és államvezetése, de az ellenzéki erőtérben létezők is aktívan reagáltak. E tekintetben az 1989. augusztus 19-i páneurópai pikniket kell kiemelnünk. Az osztrák-magyar határon megrendezett találkozó gondolata 1989 júniusában Mészáros Ferenc fejében fogant meg, miután Habsburg Ottó debreceni előadását meghallgatta. Mikor kiderült, hogy Mészáros ötletét a helyi MDF is támogatja, beindult a szervezés: az esemény védnökének a Fórumhoz közel álló Pozsgay Imrét, illetve a magyar közéletben ekkor népszerű Habsburg Ottót kérték fel, egyben felvették a kapcsolatot a Soproni 172 Ellenzéki Kerékasztallal. Ausztria és Magyarország is beleegyezett, hogy az 1989. augusztus 19-i találkozó alkalmából három órányi időtartamra szimbolikusan megnyitották a határt az ausztriai Szentmargitbánya és a magyar Sopronkőhida között. A páneurópai pikniken a szögesdrót szimbolikus átvágásának aktusát végül Walburga Habsburg Douglas tette meg, majd Habsburg Ottó, az Európai Parlament képviselője, a Páneurópai Unió elnöke és Pozsgay Imre államminiszter üzenete hangzott el. Az ideiglenes átjárás lehetőségét kihasználva ekkor többszáz keletnémet menekült átrohant Ausztriába, hogy onnan az NSZK-ba távozhassanak. E számukra váratlan történés a magyar határőröket meglepte, de a helyi parancsnok józan döntései nyomán az érvényben lévő fegyverhasználat ellenére sem történt incidens. A páneurópai piknik a maga spontaneitásában így kvázi precedenst teremtett, fizikai kiutat kínálva a magyar vezetésnek a mind kellemetlenebb és tarthatatlanabb helyzetből.3 Könnyen belátható, hogybáramagyarvezetésa Moszkva irányította szövetségi rendszer kényszerű keretei között kellett, hogy megoldást találjon a kialakult helyzetre, lehetetlen nem felismerni, hogy ezen alapvetően
