Házi Balázs - Jónás Róbert - Nagymihály Zoltán - Rapali Vivien - Strausz Péter (szerk.): A rendszerváltás mérföldkövei (Budapest, 2020)
1989. július 11-12. Az NDK-s menekültek és a nyugati határ megnyitása
A rendszerváltás mérföldkövei 1979 1980 í 1981 1982 •4-1983 1984 1989. julius 11-13. Az NDK-s menekültek és a nyugati határ megnyitása A Magyar Népköztársaság 1989. szeptember 11-én nulla órától egyoldalúan megnyitotta nyugati, ausztriai határát az országba addig beérkezett keletnémet állampolgárok, NDK-s menekültek előtt. Az MSZMP-s egypárti kormányzat legfelsőbb vezetőinek ezen lépése egyszerre bírt lokális, regionális és hosszabb távú hatásait tekintve globális következményekkel. Egyrészt érdemben kezelt egy ad hoc, az NDK-s turisták tömeges beáramlásából és Magyarországon való tartózkodásából fakadó kisebb humanitárius válságot. Másrészt, pozitív színben tüntette fel a Kádár János megbuktatása után hatalomra került, ambícióban divergens, érdekeit tekintve ugyanakkor nagyban koherens új párt- és államvezetést, mind a hazai, mind a külföldi közvélemény szemében. Harmadrészt, nyíltan szakított a keleti blokkon belül a legkonzervatívabbak közé sorolható, a kádári magyar modellel tradicionálisan ellenséges keletnémet kommunista vezetéssel. Végül, de nem utolsósorban pszichológiailag, s részben fizikailag is felgyorsította a Német Demokratikus Köztársaság összeomlását, sokak szerint kikövezte az utat a Die Mauer, a berlini fal gyors és látványos összeomlásáig (1989. november 9.) A keletnémet turisták nyugatra való átengedése egy hosszabb, sokszereplős, komplex folyamatból nőtt ki, s annak szimbolikus csúcspontjaként tekinthető. A magyar-osztrák határra telepített elektronikus jelzőrendszer (EJR) megbontása Németh Miklós miniszterelnök szóbeli utasítására - tehát személyes és 170 nem testületi döntés eredményeként (!) - már 1989. május 2-án megtörtént, a nemzetközi sajtó jelentős érdeklődésétől övezve. A határőrség részéről Nováky Balázs ezredes deklarálta, hogy a „műszakilag, erkölcsileg és politikailag elavult" kis magyar vasfüggönyt a későbbiekben teljesen eltávolítják. Miközben ez nem jelentette a határszakasz fegyveres ellenőrzésének-őrizetének-védelmének végét, az új helyzetet (melyben az MSZMP legfelsőbb vezetőit mindinkább egyéni ambícióik és érdekeik vezérelték) jól jelezte, hogy 1989. május 17-én maga Grósz Károly főtitkár is idelátogatott. A minisztertanácsi döntés csak ezután, május 18-án született meg. Innentől az EJR bontása és eltávolítása folyamatos volt, s így köszöntött be egy újabb olyan nyár, amikor az NDK állampolgárai tömegesen érkeztek Magyarországra nyaralni, illetve nyugati rokonaikkal találkozni.1 A hírhedt keletnémet titkosszolgálat, a Stasi - mely ezen nyári időszakban ismétlődve tömegével küldte ügynökeit hazánkba - érzékelte a magyar belpolitika, illetve ettől (is) indukálva az NDK turisták hangulatának megváltozását. Minden érintett fél számára egyre nyilvánvalóbb volt, hogy ezen új körülmények között az évtizedes játékszabályok változóban vannak, s valóban, egyre több keletnémet turista döntött úgy (illetve indult már eleve ezen szándékkal Magyarországra), hogy nem tér vissza a legnyugatibb szovjet báb- és frontállamba. Fontos kiemelnünk, hogy 1988-89-ben a keletnémet állampolgárok nemcsak Magyarországon keresztül távoztak nyugatra, hanem elözönlötték az NSZK prágai, varsói nagykövetségét, illetve annak kelet-berlini állandó képviseletét (de más országok, így Dánia és az USA berlini nagykövetségét
