Házi Balázs - Jónás Róbert - Nagymihály Zoltán - Rapali Vivien - Strausz Péter (szerk.): A rendszerváltás mérföldkövei (Budapest, 2020)
1989. július 1. A Magyarországi Szociáldemokrata Párt első országos értekezlete
A rendszerváltás mérföldkövei 1979 •h 1903 1984 98O Petrasovits Anna (1954-) 1973-1978 között a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem politikai gazdaságtan-tervezés szak hallgatója, 1978-1983 között az ELTE Bölcsészettudományi Karán történelem szakán tanult. 1979-1989 között a Világgazdaságtan tanszéken oktat. 1989-ben megválasztják a Magyarországi Szociáldemokrata Párt elnökévé. A belső harcok, a szervezetlenség és a rossz kampánystratégia miatt pártja mindössze 4%-ot ért el. Korábbi lemondási szándéka ellenére 1990-ben megerősítették pártelnöki tisztségében. Végül 1992-ben végleg feladta politikai karrierjét és magánvállalkozóként a környezetgazdálkodás, ingatlanértékesítés és agrárium területén dolgozott. pártelnöki tisztségéből.3 A kétnapos értekezleten a megjelentek maguk között szétosztották a pártvezetés különböző funkcióit, és létrehoztak egy testületet a meghívottak szűk köréből. Azok, akik bármilyen módon ennek a szűk körnek a ténykedését kétkedve figyelték, a gyűlésre még csak meghívást sem nyertek. Ezáltal lényegében kizárták a párt többségét, ellehetetlenítve annak érdemi működését. Rádai Eszter4 szerint tehát arról volt szó, hogy egy szűk csoport a kezébe kaparintotta a párt vezetését, és ezt követően próbálta megakadályozni, hogy a párt demokratikus eszközökkel válasszon magának vezetőket. Tehát egyfajta puccsot hajtottak végre, és eltávolították Révészt a pártelnöki székből. Révész eredeti célja azonban az volt, hogy a párttagság közreműködésével, demokratikus eszközökkel szülessen meg az elnökség és a párt egyéb szervei. Ezzel a céllal akarta volna összehívni a pártértekezletet egy szerinte megfelelőbb időpontra, de erre már nem kerülhetett sor. Ez az esemény megroppantotta az újjáalakuló történelmi párt útját az első demokratikus választások felé. Olyannyira, hogy ez idő tájt sem a párton belülieknek, sem az azon kívülieknek nem volt világos, hogy tulajdonképpen hol is tartanak, és merre veszik az irányt. Még a pártelnökség legitimitása is kérdéses volt ebben a formában. Az 1989 júniusában megválasztott vezetőség körül nem alakult ki a bizalom légköre, amelynek nyomán a párt különböző törésvonalak mentén több csoportra szakadt. Révészék és a Megújulási Platform között taktikai okokból végül egyezség született, de az együttműködés korántsem volt felhőtlen. A párt következő, 1989 novemberében zajlott kongresszusa a párt folyamatos fragmentálódása nyomán lényegében botrányba fulladt, ami miatt a jelenlévők tömegesen hagyták el a rendezvényt, az ottmaradottak pedig Petrasovits Annát nagy többséggel az elnöki székbe emelték. A választások idejére végül mégis csak kialakult valamiféle egyensúlyi állapot a párton belül, amelyet sokan Petrasovits Anna személyének tulajdonítottak. Az MSZDP-n belül kialakult egy történelmi szárny a régi szocdemekkel és egy ún. Megújulási Platform, amelyek egymást relatíve jól kiegészítve egységes pártot alkottak. A kialakult egyensúlyi állapotot azonban nem sikerült kihasználni, illetve meglehetősen későn jött. A tagság létszáma stagnált, és aki tag volt, az sem végzett aktív párttevékenységet, és a magyar közéletben döntő szerepet játszó értelmiség, illetve a munkás rétegek, akikre tulajdonképpen a párt építeni kívánt, távol maradtak a szocdemektől. Nem sikerült tehát a választásokig hátralévő mindössze néhány hónap alatt komolyabb tömegbázist felépíteni. 162
