Házi Balázs - Jónás Róbert - Nagymihály Zoltán - Rapali Vivien - Strausz Péter (szerk.): A rendszerváltás mérföldkövei (Budapest, 2020)
1989. május 11. A bős-nagymarosi vízlépcső építésének felfüggesztése
1985 1986 1987 1988 1989. május 13. A bős-nagymarosi vízlépcső építésének felfüggesztése 1990 A rendszerváltás egyik legnagyobb hatású, a közélet és a társadalom által leginkább vitatott közügye a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer (BNV) és erőmű építése volt. A Magyarország és Csehszlovákia között született 1963-as megállapodás értelmében a két ország közös beruházási programot dolgozott ki a hivatalosan Gabcíkovo-nagymarosinak nevezett vízlépcsőrendszer megépítésére. A Duna magyarországi és szlovákiai közös szakaszának (a bősi, nagymarosi és dunakiliti vízlépcsők) komplex hasznosításáról 1977-ben államközi egyezmény is született, amelyet a magyar fél az 1978. évi 17. sz. törvényerejű rendeletben iktatott jogrendjébe.1 A hetvenes években azonban, elsősorban a mindkét felet érintő gazdasági nehézségek miatt, a beruházás megvalósítása késett, és a kivitelezés csúsztatásáról szóló egyeztető tárgyalások során a magyar fél részéről először vetődött fel a környezeti hatások tudományos vizsgálata.2 Az MSZMP KB felkérésére 1983 februárjában a Magyar Tudományos Akadémia is foglalkozott az építkezés várható ökológiai következményeivel. Az Akadémia Elnökségi Interdiszciplináris Problémabizottsága által készített, A Duna hazai fejlesztésének feltételei és hatásai című 81 oldalas jelentésében a beruházás megvalósítása előtt szükségesnek tartották a további szakmai egyeztetéseket, illetve a nyilvánosság tájékoztatását. A bizottság jelentésében - elsősorban a környezeti veszélyek miatt - lényegében az építkezés leállítását javasolta. A kormányzat azonban az Akadémia tudományos szakvéleményét nem vette figyelembe, és a szlovák féllel való tárgyalások eredményeképpen 1983 végén öt évvel kitolták az 1977-es államközi szerződésben rögzített határidőket. Több mint egy évvel az akadémiai jelentés után, 1984 augusztusában megalakult a vízlépcsőellenes civil szervezet, a Duna Kör, amelynek célja a lakosság felvilágosítása volt a várható környezeti ártalmakról. A lakosság nagy része ekkor már ellenezte a projekt megvalósulását, egyrészt gazdasági (a térség telektulajdonosai az ingatlanok értékének leértékelésétől tartottak) másrészt környezetvédelmi okokból támadták az elképzelést. 1985-ben az egyre szélesebb körű tiltakozások miatt a kormány a környezetvédők követelésére és gazdasági nehézségekre hivatkozva az építkezést átmenetileg felfüggesztette.3 A gazdasági problémák áthidalása végett a kormány, az Országos Vízügyi Beruházó Vállalat ésa Magyarvillamos Művek Tröszt 1986-ban olyan építési és kivitelezési szerződéseket kötött osztrák vállalatokkal, amelyek alapján a beruházást az osztrákok finanszírozzák, az ellenértéket pedig a nagymarosi erőműben termelt villanyáram exportálásával törlesztették volna.4 A civil társadalom nyílt szembeszegülése a hatalommal 1988 tavaszán kezdődött. Bár korábban is voltak kisebb tiltakozások, az első nagyobb tömegdemonstrációra 1988. május 27-én került sor, amelyet az osztrák nagykövetség elé szerveztek.5 A téma kutatóinak nagy része a május 27-i demonstrációt számos, későbbi 141
