Házi Balázs - Jónás Róbert - Nagymihály Zoltán - Rapali Vivien - Strausz Péter (szerk.): A rendszerváltás mérföldkövei (Budapest, 2020)

1989. április 15. Reform Műhely és Reformkörök

I.................................I.................................I.................................I.............................-■[■■■■.............................I

1985 1986 1987 1988 1990

Bihari Mihály (1943-) Általános iskolai tanulmányait követően kárpitostanuló lett, majd munka mellett beiratkozott az Eötvösjózsef Gimnázium esti tagozatára, ahol 1966-ban érettségizett. 1971 -ben az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán jogi, majd 1974-ben az ELTE Bölcsészettudományi Karán szociológus oklevelet szerzett. Az egyetemen 1973-tól tanársegédként, 1993-tól egyetemi tanárként oktatott. Oktatói tevékenységének igazi jelentőségét politikaelméleti kurzusai adták. Doktori fokozatot 1993-ban szerzett. 1972-től a Társadalmi Szemle munkatársa, 1992-től főszerkesztője; 1977-től az MSZMP Társadalomtudományi Intézetének kutatója.

1985-től az MTA Szociológiai Intézetének igazgatóhelyettese, 1989-1994 között az MTA Politikai Tudományok Intézetének tudományos osztályvezetője, 1995-ben az MTA közgyűlésének tagjává választották. Tagja a Magyar Szociológiai Társaságnak, 1992-től elnöke a Magyar Politikatudományi Társaságnak. 1972-ben belépett az MSZMP-be, a nyolcvanas évek közepétől a pluralizmus szükségességét és a demokratikus szocializmus igényét hangoztatta, úgy vélte, hogy a centralizált bürokratikus reformok ideje lejárt. 1987-től vezető szerepet vállalt az MSZMP reformköreiben, aktívan részt vett a lakiteleki találkozón is. Mindezek miatt az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottsága pártvizsgálatot indított ügyében, melynek eredményeként 1988-ban kizárták a pártból. Elnökségi tagja volt a Pozsgay Imre által vezetett Demokratikus Magyarországért Mozgalomnak. 1988-1989- ben részt vett az alkotmány módosítását előkészítő munkálatokban és a Németh-kormány tanácsadó testületének munkájában. Az 1994. évi országgyűlési választásokon pártonkívüliként, az MSZP támogatásával szerzett mandátumot. A ciklus során az alkotmány- és igazságügyi állandó bizottság alelnöki tisztét látta el.

az alkotmányos rend elfogadásáról tegyenek nyilatkozatot. Megítélése szerint a munkájában megújulni képes parlamentnek alkalmassá kellett válnia arra, hogy a politikai vákuum, a zűrzavar elkerülésének elősegítésével lehetővé tegye a többpártrendszerre való átmenetet, mégpedig úgy, hogy a reformok élére álljon.12 Az Országgyűlés a képviselői javaslatot 2 ellenszavazattal és 11 tartózkodással fogadta el. A parlamenti légkört jól demonstrálja, hogy a Csongrád megyei képviselőnő felszólalása után a Sztálin emlékét megörökítő 1953. évi 1. törvény hatályon kívül helyezésére került sor, amelyet a Parlament egyhangúlag elfogadott.13

1989 júniusában az MSZMP nyilvánosságra hozta a tanácstagsági és a köztársasági elnök közvetlen választásáról szóló tervezetek mellett az országgyűlési választásokról szóló tervezetét is, amely már egy többpárti szabad választást irányozott elő vegyes

rendszerben. A képviselők nagy többségét egyéni választókerületekben választották volna.14 Az új választási törvénnyel kapcsolatban a történelmi pártok, mint például a Független Kisgazdapárt (FKgP) a tisztán listás választási rendszer kialakítását szorgalmazták. Ezzel szemben a Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) többségében egyéni választókerületekre alapozott rendszert képzelt el. A kompromisszum alapját az Magyar Demokrata Fórum (MDF) által javasolt vegyes rendszer adta. A kompenzációs elemekkel arányosított, kétfordulós választási rendszer ugyanakkor azzal járt, hogy az eredetileg tervezett körülbelül 250 fős parlament helyett lényegesen nagyobb létszámú,

386 fős törvényhozó testület született.15 Szintén vita tárgyát képezte, hogy az országos lista vagy a megyei listák mellett döntsenek-e. Végül a történelmi pártok által támogatott megyei listás rendszert vezették be, az arányosítás miatt mégis szükség lett egy országos kompenzációs lista felállítására is.16 139