Házi Balázs - Jónás Róbert - Nagymihály Zoltán - Rapali Vivien - Strausz Péter (szerk.): A rendszerváltás mérföldkövei (Budapest, 2020)
1989. március 1. Az állampárt kétoldalú tárgyalásokba kezde ellenzéki szervezetekkel
A rendszerváltás mérföldkövei 1979 1980 •ч-1981 1982-f-1983 1989. március 1. Az állampárt kétoldalú tárgyalásokba kezd ellenzéki szervezetekkel-I-1984 A magyar rendszerváltoztatás előszele már a nyolcvanas évek második felétől kezdődően ugyan érzékelhető volt, de ez elsősorban a gazdaság bizonyos mértékű liberalizációjában jelentkezett, a politikai rendszer reformjától az állampárt, és persze elsősorban Kádárjános, mereven elzárkózott. A politikai rendszer alapvető reformjának szükségessége tehát nehezen tudatosodott a központi hatalmon belül. A megoldandó problémák tudatosításában azonban jelentős szerepet játszott a Fordulat és reform című programdeklaráció,1 illetve a Társadalmi Szerződés, amelyet a demokratikus ellenzék egy csoportja jelentetett meg a Beszélő ben. Ez utóbbi megfogalmazta a létező szocializmus általános válságát és az utóbbi jelszóként is megjelenítette, hogy „Kádárnak mennie kell!"2 A diktatúra szorítása a rendkívül bonyolult, részben belpolitikai, részben külpolitikai okrendszer következtében folyamatosan lazult, és habár a rendőrség támogatását a szamizdat kiadványok terjesztésének megakadályozásában például még 1987-ben is igénybe vették, az ellenzéki mozgalmak kibontakozása ellen ekkor már nem tudtak mit tenni. Az események sodrában a rendszerváltással szembeni nyitás már elkerülhetetlen volt, amelynek kezdete leginkább két eseményhez köthető, az 1987. 108 szeptember végén megrendezett első lakiteleki találkozóhoz és az MSZMP 1988. májusi pártértekezletéhez. Ez utóbbi Kádár János pártelnökké „buktatásával" ért véget, bár maga a pártértekezlet még mindig az egypártrendszer keretei között képzelte el az ország jövőjét. Még az MSZMP KB 1988. július 13-14-i ülésén is, ahol többek közt az egyesülési és gyülekezési jog törvényi szabályozásáról is döntöttek, a Központi Bizottság csak az egyesülési jog egypártrendszeren belüli szabályozását tartotta elképzelhetőnek.3 A pártértekezletet követően 1988. december 15-én Grósz Károly vezetésével létrehoztak egy különleges bizottságot, amelynek feladata többek között az alternatív társadalmi csoportokhoz való viszony kidolgozása volt. A munkabizottság tagjai Aczél György, Berecz János, Fejti György és Romány Pál voltak. Az egyesülési jogról szóló törvény elfogadása előtt azonban már jó néhány politikai célú társadalmi szervezet - egyelőre még nem párt - alakult, amelyeket az állampárt vezetése alternatív szervezeteknek nevezett: az Új Márciusi Front felhívását 1988 márciusában fogalmazta meg, de tevékenységét csak szeptember 8-án kezdte meg. 1988. március 30-án megalakult a Fiatal Demokraták Szövetsége, május 14-én a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezete, szeptember 3-án a Magyar Demokrata Fórum, október 29-én a Nyilvánosság Klub, november 5-én a Független Jogász Fórum,
