Házi Balázs - Jónás Róbert - Nagymihály Zoltán - Rapali Vivien - Strausz Péter (szerk.): A rendszerváltás mérföldkövei (Budapest, 2020)
1989. január 28. Pozsgay Imre a 168 óra rádióműsorban
I I 1985 1986 1987 1988 1989. január 28. Pozsgay Imre a 168 óra című rádióműsorban 1990 A Magyar Szocialista Munkáspárt 1988. május 20-22-én megtartott pártértekezletén, amelyen egyebek mellett megtörtént a párt vezető szerveinek átalakítása és Kádár János leváltása, döntés született egy, az MSZMP Központi Bizottsága által életre hívandó munkabizottság felállításáról, amelynekfeladata, hogy a pártXIV. kongresszusára felvázolja a kialakult társadalmi és gazdasági válság okait és cselekvési programot készítsen.1 A Központi Bizottság az 1988. június 23-i ülésén döntött a munkabizottság létrehozásáról, amelynek vezetésével Pozsgay Imrét bízta meg. A bizottság alakuló ülését 1988. július 18-án tartották. Négy albizottság jött létre: a Történelmi albizottság, a Gazdaságpolitikai albizottság, a politikai rendszerrel, társadalom- és művelődéspolitikával, valamint ideológiai kérdésekkel foglalkozó albizottság, illetve az MSZMP programnyilatkozatát2 összeállító albizottság. A Történelmi albizottság munkájának vezetésére Pozsgay Berend T. Iván történészt kérte fel. Berend ebben az időszakban a Magyar Tudományos Akadémia elnöke volt, és az 1988. májusi pártértekezlet után lett a megújult Központi Bizottság tagja. Pozsgay felkérésekor márvezetője volt egy másik bizottságnak is. Ez a megbízás gazdaságpolitikai jellegű volt, a megalakuló Gazdasági Reformbizottság 1-es számú munkabizottságát vezette, amelyet Nyers Rezső felkérésére vállalt el. Az itt végzett munka a kormány gazdaságpolitikájának stabilizációs és irányváltó szándékához biztosított szakértői hátteret. Az albizottság tagja volt még Horn Gyula, Ormos Mária és Tőkei Ferenc, valamint szakértőként Hajdú Tibor, Balogh Sándor, Bayer József és Földes György. Berend az egyes történeti részletkérdések pontosítása végett felkereste Kádár Jánost, az egykori főtitkár azonban már nem volt olyan szellemi állapotban, hogy érdemi válaszokat adhasson.3 Az albizottság 1989. január 27-i ülésén, ahol a Berend T. Iván vezetésével írt Történelmi utunk című tanulmányt vitatták meg, egyetértés született arról, hogy 1956 átértékelése szükséges és időszerű. A tanulmány az 1956-os eseményekkel kapcsolatban következetesen a népfelkelés kifejezést használta, amelyet a bizottság tagjai megvitattak, és végül megfelelő, történeti előzményekkel rendelkező kifejezésként ítéltek meg.4 A tanulmány a Társadalmi Szemlé ben, a Magyar Szocialista Munkáspárt elméleti és politikai folyóiratában, annak különszámaként jelent meg azzal a kitétellel, hogy az abban foglaltak nem tükrözik a Központi Bizottság véleményét, és a kérdést a KB nem tekinti lezártnak.5 Pozsgay még aznap rádióinterjút adott a Kossuth Rádió számára. Az Orosz József és László Péter által készített interjúban az 1956-os forradalmat Pozsgay népfelkelésnek, „egy oligarchisztikus és a nemzetet is megalázó uralmi forma elleni felkelésnek" nevezte. Reményét fejezte ki, hogy ez az értékelés megteremti a lehetőségét annak, hogy a politika, a történettudomány és a közvélemény értékelése közelebb kerüljön egymáshoz 1956-ot illetően. A politikai berendezkedést érintő kérdésre válaszolva Pozsgay kijelentette, hogy az egypárti szocializmus zsákutcának bizonyult, és az MSZMP-nek fel kell készülnie a többpártrendszerre.6 Pozsgay az eredetileg január
