Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1956-1967 (Pilisszentkereszt, 2016)

Veres Péter: A népi írókról

különféle paraszti cikkeket. De nem ezek, hanem a kolozsvári Korunkban megjelent néhány Gyepsor-novellám avatott íróvá.

De szűkíteni kell a mondandóim körét azért is, mert a tanulmány az én jó negyedszázados parasztszocialista és munkásmozgalmi szereplésemről úgyszólván semmit se mond, tehát úgy illik, hogy én se beszéljek róla. Nem szeretnék se a mosakodó magyarázkodás, se a kapott sebeimmel való dicsekedés hibájába esni: Akit olyan nagyon érdekel a dolog, olvassa el a korszak irodalmát, s benne az én könyveimet is. [Ez vonatkozik a kiragadott és szórványosan közölt idézetekre is.]

Ezért hát engedtessék meg nekem, hogy itt most [a tárgyalás gazdaságossága és áttekinthetősége érdekében is,] csak a mindnyájunkat egyformán érintő harmadik- utasságról és a nacionalizmusról, no meg természetesen az engem személy szerint érintő kérdésekről szólhassak. [De még abban is csak azokról, amelyeket a tanulmány szempontjából nem érzem meggyőzőnek. Magával a bírálattal s a bírálat szándékával nem szállók vitába. Korábban kellett volna. Korábban kellett volna megmondani, hogy mit gondolnak rólunk és hogyan értékelik a munkánkat és a közéleti szerepünket. De ezt a tanulmány is hangoztatja.]115

I.

Hadd kezdjem azzal, hogy - először általánosságban szólva - nagyon sajnálatos, hogy ebben a marxista igényű tanulmányban nem érvényesül eléggé a marxista történettudomány két nagy erőssége: a történetiség és a határozott, minden körülmények között érvényes szociológiai szemlélet. A tanulmány vádiratszerűsége ugyanis magával hozza, hogy a már eleve feltételezett vádak, a harmadikutasság és a nacionalizmus bizonyításához szükséges tényeket és érveket hordja össze.116 Holott nyilvánvaló, hogy a párton kívül álló írók - nemcsak a népiek, hanem minden mások is, sőt nem115 Matits Lajos jegyzete: Nyilván még mások is hozzászólnak.

116 Veres Péter megjegyzése rámutat arra, hogy véleménye szerint koncepciózus összeállításról van szó, egyben jelzi, hogy a kormányzattal szemben álló erők egyetlen tömörülése a nemzeti demokraták köre lett, s nem pusztán az írók körében, hanem az egész társadalomban. Ennek a körnek a felelősségre vonása tehát a társadalom azon csoportjai ellen is irányul, akik nem értenek egyet a Kádár-kormány politikájával.

90