Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1956-1967 (Pilisszentkereszt, 2016)

Vádirat és ítélet

VÁDIRAT ÉS ÍTÉLET

A Tézisek végül nem kerültek a PB elé. A népi írókról szóló határozattervezetet

1958. április 29-én már Aczél György terjesztette a Kultúrpolitikai Munkaközösség nevében a Politikai Bizottság elé. Összeállítója Király István, Pándi Pál és Szabolcsi Miklós irodalomtörténészek voltak. A Politikai Bizottság vitájában a nemzeti demokraták mint a Kádár-féle politika legádázabb ellenfelei kerültek terítékre. Kádár szerint „... mint politikai csoportot, meg kell szüntetni elsősorban politikai eszközökkel, de ha szükséges, adminisztratív rendszabályokkal is. [...] Hogy mint irodalmi csoport szórványosan létezhet-e tovább, ezt az irodalmárok mondják el, mert a perspektívát jelezni kell.”110

A PB úgy döntött, hogy nem párthatározatként, hanem a Kultúrpolitikai Munkaközösség állásfoglalásaként fogják nyilvánosságra hozni a népi írókkal kapcsolatos „pártítéletet”. Ügy tervezték, hogy előzetes véleményezésre megküldik a népi íróknak az előtérjesztést. A Kállai Gyula által írt kísérőlevélben biztosították a címzetteket, hogy „számunkra az Ön észrevételei sokat jelentenek, azokat a közlés előtt a végleges megszövegezésben figyelembe kívánjuk venni”.111 Az írók június elején kapták meg a véleményeztetni kívánt anyagot, mely nem is annyira vitairatnak, inkább kinyilatkoztatások sorozatának tűnt. Az „Állásfoglalás” alig két héttel később megjelent a Társadalmi Szemléden. Látható, hogy nem a vélemény megismerése, hanem az ítélet kihirdetése volt a fontos.

Illyés Gyula, Veres Péter, Tamási Áron, Szabó Pál és Féja Géza válaszolt Kállai felkérése. A legutolsó válaszlevél keltezése 1958. június 17. Aznap került bejelentésre

110 MSZMP PB 1958. április 29-i ülés jegyzőkönyve, 5. MÓL 288. f. 5/76 ö. e.

111 Zimonyi Zoltán: Szabadulólevél. A „népi” írókról című állásfoglalás - harminc év

után. Forrás, 1989/4, 54.

87