Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1956-1967 (Pilisszentkereszt, 2016)

A Hazafias Népfrontról

kölcsönös. Össze szeretnénk békíteni népünket a szocializmussal, mert most nagyon nincs vele békességben.

4. ) Szeretjük népünket s benne magunkat, de nem gyűlöljük velünk élő más nemzetiségű polgártársainkat, s így a zsidókat sem. De vegyék egyszer már tudomásul ők is, és mások is, akiket illet, hogy vendégek ebben az országban, s csak akkor láthatjuk őket szívesen, ha nem avatkoznak be túlságosan »belügyeinkbe«, s nem akarnak mindenáron vezetni bennünket. (Nem szól ez azoknak, akik teljes érzés- és gondolatvilágukkal be tudtak olvadni a magyarságba.) Legyenek szerényebbek, s elégedjenek meg azzal, hogy helyzetüknél fogva általánosságban mindenképpen társadalmunk felső szintjén élhetnek.96

5. ) Nyílt emberek vagyunk. Nincsenek titkos szándékaink, s eszközeink sem. Ilyeneket ne is keressenek rajtunk, vagy őszintén beszélhetünk, vagy sehogyan sem beszélünk.

6. ) A Népfrontban - lehetne jobb is a neve - hajlandók vagyunk szolgálatot vállalni a fentiek alapján. Nem kérünk kiváltságokat, de jogunk van az azonos elbánásra. S szükségünk van saját műhelyre, legyen az egyelőre csak egy irodalmi társaság, kéthetenként megjelenő folyóirat s kisebb méretű könyvkiadószövetkezet, ami nem jelenti a közös műhelytől való elzárkózást. Legyen ez a mi »háztáji gazdaságunk«.97

% A nemzeti demokratákat sokszor vádolták antiszemitizmussal. Püski Sándor feljegyzésében a zsidó polgárságnak a gazdaságban és a politikában jelentkező túlzott befolyása (illetve a kommunista pártban megszerzett vezető pozíciója) elleni felszólalása érvanyagot szolgáltathatott ehhez. Érdemes ugyanakkor felfigyelni arra, hogy az együttműködést Püski is szorgalmazta, ám az ország irányításában szerzett befolyásukat elutasította, azt sérelmezte. Véleményem szerint Püski zsidóellenessége nem faji, etnikai alapú, hanem gazdasági-politikai indíttatású.

A nemzeti demokraták saját kulturális műhelyének igénye minden beadványukban visszaköszönt. A nyilvánosság felé megszólaló alternatív értékrendet közvetítő irodalmi műhely a többszektorú intézményrendszer csíráját jelentette volna, melyből először a kultúrában, majd a közéletben is kiteljesedhetett volna az érdekképviseleti szektor. Nem véletlen, hogy ennek ellenzői elsősorban a dogmatikus szemléletet hangoztató Marosán György, Biszku Béla és Apró Antal voltak.

75