Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1956-1967 (Pilisszentkereszt, 2016)
Tiltakozás varázsköntösben
Jankovich-ot, hogy vagy csak az Irodalmi Tanács nyilatkozzon, vagy a népiek adjanak ki egy külön nyilatkozatot, vagy egyénileg szólaljon meg, aki akar. A megjelent szöveg távolról sem hasonlít a szokványos pártzsargonban fogalmazott tiltakozások stílusára. A sorok között megbúvó gondolatok inkább egy árnyalatokra érzékeny, a realitásokat elfogadó, de elveiben és tisztességében nem megalkudó szerzőt vagy szerzőcsoportot sejtetnek. Kádáréknak fontos volt, hogy az aláírók között szerepeljenek a népiek. Ennek érdekében talán a szövegezésben is engedményeket tettek mondataiknak. Összességében a dokumentum inkább helyzetjelentés, semmint politikai deklaráció, s én nem érzem, hogy az akkori helyzetben ezért bármelyik aláírónak szemére lehetett volna vetni akkor, vagy a későbbiekben a rendszer támogatásáért illetett vádat. Amint Németh Lászlót sem lehet elítélni azért, hogy elfogadta a Kossuth-díjat, vagy elment a Szovjetunióba egy íródelegáció tagjaként. A lehetőségek keretein belüli megmaradás, az elérhető célok megmentése többet ért és ér, mint az önfelőrlő ellenállás, a vakreményt keltő nagyotmondás. Borenich Péter 1992-ben több írót is megkérdezett az aláírás körülményeiről.75 Illyés Gyula felesége tanúsága szerint Tihanyban volt azokban a napokban, Szabó Lőrinc már nagyon beteg volt. Németh László azt vetette fel, ha sokan aláírják, nyilvánvalóvá válik, hiteltelensége. Mindenesetre a Nyilatkozatnak nem lett utóélete, nem lelhető fel az ENSZ dokumentumok között, a Népszabadságban és az Elet és Irodalomban történt megjelenése után senki sem foglalkozott vele. Csak a rendszerváltoztatás után vetették fel sokan vádként, hogy miért nem tiltakoztak utólag a népiek nevük szerepeltetése ellen? Hajlok arra, hogy Illyés Gyula egyik 1957-es naplóbejegyzésének adjak hitelt ebben a kérdésben. „Az írónak rettenetes aduja van a támadásra, a vádra. Nem válaszol. - Vagyis a bíráló úgy jár, mint az esőcsináló; nem jön meg az esője. S van még egy rettenetes fegyvere: joga van elpusztítani egy társadalmi értéket. Elhallgat.”76 Borenich Péter: Zsarolás vagy alku? Elhangzott a Kossuth Rádióban 1993. január 17- én 17 óra 5 perckor. írott formában megjelent a Népszabadságban, 1993. január 23- án, és a Kádár válla titka című könyvben 1995-ben. ,b Illyés Gyula: Naplójegyzetek. 1946-1960. Szépirodalmi kiadó, Budapest 1987. 397. o. 63
