Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1956-1967 (Pilisszentkereszt, 2016)
Veres Péter levele Kádár Jánosnak
Most aztán itt állok a felfüggesztett írószövetség élén egy - úgy érzem, jóvátehetetlen - helyzetben, ahol már semmire se megyek az egyensúlyozó „bölcsességemmel”, mert azt mindegyik oldal, a „jobb” is, a „bal” is, de még a politikai hatalom is opportunizmusnak, lapító ravaszkodásnak érzi. Mivel pedig én ezt már nagyon nehezen viselem, mert elvégre is, ha húszéves koromban, amikor még előttem volt az élet és a szépreménység, nem voltam gyáva és elmentem önként - szinte becsületből és nem harciasságból -, akkor most, túl a hatvanon, egy eléggé gazdag és nehéz élet után, már nincs lelkierőm se a taktikázáshoz, se a gyávaság vádjának az elviseléséhez. (Erről jut eszembe: én úgy érzem, ezt az eszköz-emberekkel való kormányzási módot amúgyis és általában revízió alá kellene venni. Ez már nem célszerű politika, mert az ilyen embereknek még jobban elhasználódik a politikai értéke, mint a valódi kommunistáknak, akik ha valamit rosszul csináltak is, de megmaradtak igazi pártembernek. Gondoljunk csak az olyan értékes emberek sorsára - nem vagyunk gazdagok az ilyenekben -, mint Darvas József és Erdei Ferenc! Nagyon érdekelne, miképpen csinálják ezt a szövetségesekkel való együttmunkálkodást Gomulkáék!) 3. Mégis, mert kötelességem és felelősségem van és ez alól én soha nem bújok ki, még fáradtság vagy betegség ürügyén sem, hadd mondjam el, merre látom én a kivezető utat. (Ha kívánjátok, személyesen is rendelkezésre állok és bővebben is kifejthetem.) a) Évek óta hirdetem: beszéljenek a művek! Nem látok más megoldást most sem. Térjenek vissza az írók a munkájukhoz és abban mérettessenek meg még forradalmár és szocialista mivoltukban is. Nem azt mondom, hogy ne szóljanak hozzá a napi politika kérdéseihez, de igen, szóljon hozzá aki akar, és aki tud, de ne ez legyen az íróság kritériuma és az író értékmérője sem. Aki tudja, csinálja, de én belefáradtam. És jórészt így vannak vele az idősebb népi írók is.67 (Persze mások is.) Ez magyarázza meg, és persze a pártonkívüli helyzet, a relatív józanságot is. Nem szeretnénk újra acsarkodó és gyűlölködő irodalompolitikai csoportosulásokba kevered6' Németh László Sajkodra vonult vissza, Illyés még írni sem akart, Tamási és Féja elzárkózott mindenfajta politikai szervezkedés elől. Szabó Lőrincen és Kodolányi János egyre inkább elhatalmasodtak betegségeik tünetei. 57
