Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1956-1967 (Pilisszentkereszt, 2016)

A kompromisszum teljes elutasítása a kormány részéről

„Türelmesek voltunk az írókkal szemben is. Mi már november 4-én ismertük az írók egy csoportjának súlyos szerepét az ellenforradalom eszmei előkészítésében, de reméltük, hogy többségük mihamarabb kilábal az eszmei zűr-zavarból, belátja, hogy vétett a nép ellen és igyekszik jóvátenni az okozott súlyos károkat. Nem így történt! Az írószövetség december 18-i52 határozata kihívás volt a kormány felé, egyben nyílt beismerése annak, hogy az ellenforradalom oldalára álltak. És több író - mint ezt megállapítottuk - részt vett a kormány ellen irányuló ellenállás szervezésében. Érthető ezek után, hogy a kormány nem tűrhette az írószövetség népi demokrácia-ellenes további működését. A nyugati sajtó beismeréséből tudjuk, arra számítottak, hogy a fegyveres ellenforradalom leverése után tömeges megtorlás következik. Nem következett! Nem teljesíthettük volna azonban kötelességünket osztályunk és népünk iránt, ha türelmünk az ellenforradalmi kísérletezésekkel és provokációkkal szemben a végtelenségig tartott volna. Kormányunk végig tartotta magát az első deklarációjában nyilvánosságra hozott álláspontjához és senkit sem vontunk, nem is vonunk felelősségre amiatt, mert annak idején részvett valamilyen felvonulásban, vagy tüntetésben, amennyiben súlyosabb beszámítás alá eső ellenforradalmi cselekményt nem követett el.”53 - mondotta a felkelést követően először összeülő Országgyűlés előtt tartott beszámolójában 1957. május 9-én.

Az adminisztratív intézkedések 1957 januárjában nyilvánvalóvá tették, hogy a politikai ellenállás lehetőségei elsorvadtak. A felkelés értékeinek megmentését a kultúra és a szellemi ellenállás bástyái mögött kellett megszervezni.

52 Téves adat, Kádár a december 28-i közgyűlés határozatára utalt.

Az Országgyűlés naplója. Az Országgyűlés 33. ülése. 1957. május 9. Athenaeum, Budapest, 1967. 1677-1678. o.

47