Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1956-1967 (Pilisszentkereszt, 2016)

Újabb kezdeményezés

ÚJABB KEZDEMÉNYEZÉS

1957. január 1-4-e között Budapesten tartottak tanácskozást a magyar, a román, a csehszlovák, a bolgár és a szovjet pártvezetők. Ezt követően január 6-án jelent meg a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány nyilatkozata, amely visszautasított minden kompromisszumos közeledést, s így végérvényesen pontot tett a koalíciós remények és kísérletek végére. Ebben a kormánynyilatkozatban bélyegezték meg először Nagy Imrét árulóként. A nyilatkozat kijelentette, hogy 1956. november 4-től kezdve Magyarországon proletárdiktatúra van, s a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány „vezető erőnek a munkásosztály pártját: a Magyar Szocialista Munkáspártot mint a kommunisták szervezett erejét, az összes demokratikus erőt egyesítő szervnek pedig a munkásosztály politikai forradalmi pártja által irányított Hazafias Népfrontot tekinti”. Nincs többet szó többpártrendszerről, szabad választásokról, koalíciós kormányról. A kormány az MSZMP-n kívül egyedüli politikai szervezetnek a Hazafias Népfrontot ismerte el.

Ennek ellenére, a Petőfi Párt és a Kisgazdapárt vezetői január 7-én ismételten megerősítették kompromisszumkészségüket, s bár a helyzetet reménytelennek tekintették, a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány nyilatkozatához fűzött „Megjegyzések” formájában megfogalmazták azokat az elvi-politikai szempontokat, amelyekkel kiegészítve a kormány nyilatkozata számukra még mindig tárgyalási alapot képezhetett volna egy esetleges koalíciós kormány alakítása céljából. A „Megjegyzések”szövege igen mérsékelt, visszafogott hangvételű, s gyakran szóhasználatával is igazodott a kormánynyilatkozathoz. Ugyanakkor mégis kiállt az október 23-át követő felkelés mellett, a paraszti gazdálkodás és életforma, a szabad paraszti és agrár érdekképviselet (mint például a Parasztszövetség) szabadságát hirdette, az agrárpártok korlátozott működésének elismerését, valamint új, demokratikus választójogi törvény alapján

38