Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1956-1967 (Pilisszentkereszt, 2016)

Jelentés a Politikai Bizottságnak a belső ellenséges erők tevékenységéről és elhelyezkedéséről

Péter [sic] drámái. Ezeknek a színdaraboknak az értelmét baráti körben úgy kommentálják, hogy: „az élet nagyot változott”, „a kommunizmus megszűnt”, „mindenki a saját érdeke után szalad”, „az eszme az autókba és a villákba költözött ... csupa repedés itt minden ... annyi a kiábrándult kommunista, hogy lassan már Dunát lehet velük rekeszteni... a forradalom gyerekei felfalják saját forradalmukat.”

Egyes irodalmi körökben volt ellenforradalmi elemek vezető szerephez jutottak. (Fehér Ferenc, Litván György, Erdős Péter) A művészeti szövetségeket igyekeznek kisajátítani maguknak és növelni befolyásukat. A tudományos, kulturális területeken tevékenykedő nacionalista, revizionista, ellenforradalmi nézeteket valló személyek a „nonkonformizmust” hirdetik. Általánosan hangoztatott állásfoglalásuk szerint a párt és az állam ne szóljon bele a tudományos és kulturális életbe, hagyja annak irányítását, alakítását az „alkotó értelmiségiekre”, mint az „egyedül hivatott vezetőrétegre.”

Az ellenséges és ellenzéki beállítottságú értelmiségi személyek és csoportok az utóbbi években szélesítették nyugati kapcsolataikat, fokozódott az a törekvés, hogy az emigráció kulturális szerveivel összeköttetésben legyenek. Egyesek cikkeket, tanulmányokat írnak a reakciós emigráció kulturális lapjai számára. így pl. a Magyar Műhelyhez több budapesti és vidéki író juttatta el az elmúlt években írásait. Mások az Irodalmi Újsággal tartanak hasonló célból kapcsolatot. (Weöres Sándor, Illyés Gyula, Dévényi Iván Esztergomból, dr. Kozocsa Sándor, Martin Ferenc képzőművész Pécsről.)

Az utóbbi három évben különösen érzékelhető, hogy az értelmiségi, felsősoktatási, középiskolai intézményekben, a pedagógusok és a tanuló ifjúság körében egyaránt erősödött az ellenséges befolyás, a nyugat-imádat, a nacionalizmus, a szembenállás a szocializmussal és a szovjetellenesség.

Az erősödő nacionalizmus nyugatimádattal párosul a szocializmust építő országok eredményeinek lebecsülésével. Nem függetlenül a pedagógusok körében tapasztalható hangulattól az ifjúság egy része nyugatimádóvá vált. Az ellenzéki magatartás növekedett a tanuló ifjúság körében. A reakciós beállítottságú pedagógusok a rendszerrel való szembenállásukat kifejezésre juttatják oktatói, nevelői munkájukban. Romboló tevékenységüket megkönnyíti a pedagógusok egy részének közömbössége, mások befolyásolhatósága. Az ellenséges pedagógusok által egyre inkább fertőzött

265