Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1956-1967 (Pilisszentkereszt, 2016)
Az ellenségkép átalakulása
ségét, de közülük sokan valójában olyan pozíciók megszerzésére törekedtek, amelyek üjabb támadásaik kiindulópontjául szolgálhattak.” A jelentés konkrét adatokat is tartalmazott. Eszerint az 1960-as PB-határozat alapján a korábbi 600 ezer ellenséges elemként nyilvántartott személyből mindössze 186 ezret hagytak a nyilvántartásban, és hatezer főt tekintettek kiemelten veszélyesnek. 1964 őszétől a nemzetközi helyzet romlása, a szocialista táboron belüli feszültségek felerősödése, valamint a belső gazdasági és politikai nehézségek „bátorítólag hatottak ellenségeinkre” - fogalmazott a jelentés. Beismerte, hogy a rendszerrel szembenállók növelték bázisukat, társadalmi befolyásukat. A jelentés szerint szoros kapcsolat alakult ki a kívülről támadó és a belülről bomlasztó ellenséges erők között. A Politikai Bizottság elé került anyag az értelmiség, s különösen a kulturális értelmiség körében fedezte fel a rendszer ellenséges gócait. Ugyanakkor a politikai körökben elkezdődött az ellenségkép-keresés nyomasztó kényszerének átértékelése is. A PB ülésen Szirmai István hozzászólása előrevetíti a következő évek politikájának lényegét. „A mi íróink nagy része, rangos íróink nagy része kiöregedett. Szabó Pál, Veres Péter, Illyés Gyula is 70 évnél tart már, Németh László, Tamási Áron haldoklik, az eddig úgynevezett derékhad is, hogy néz ki: szívinfarktusban szenved Dobozi, Darvas. Melyik a következő generáció? Ez a következő generáció feltétlenül tehetséges, Csőri [sic], Gyurkó, Tatai, Váczi [sic] Mihály, Simon István. Felvetődik a kérdés, hogy szocialisták-e ezek? Teljes meggyőződéssel állítom, hogy ezek az emberek sokkal, sokkal inkább szocialisták, mint Németh László, Illyés Gyula, Veres Péter vagy a többi. Azt szeretném, ha azon gondolkoznának a belügyben dolgozó elvtársak, hogy ezek a fiatal emberek a mi életünket kritikusabban nézik, vajon jogos ez a kritikus vizsgálata az életünknek? Egyénileg az a véleményem, hogy teljes joggal nézik kritikusan életünket, mert egyszer, kétszer már bebizonyosodott, hogy nem vagyunk csalhatatlanok. Közéleti érdeklődésük van, hozzászólnak a közélet napi problémáihoz, s ha az az állásfoglalás nem száz százalékosan egyezik a párthatározat szövegével, az még nem baj. Nagyon helytelenítem, hogy ellenségként kezelik őket.” Ha Szirmai véleményét nem is fogadta egységes helyeslés, mégis jelezte, a hatalom képviselőinek szükségük lesz a kritikus, de kompromisszumra kész fiatal nemzeti demokratákkal újrakezdődő párbeszédre. 263
