Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1956-1967 (Pilisszentkereszt, 2016)

Németh László: Ha én miniszter lennék

meg, mellyel fölfokozott önérzetének szerezhet zsákmányt (ezt, mint boldogtalanság-szerzőt, az igazi művésznek is ki kéne irtani magából); hanem az aktív, gyönyörködő foglalkozást az anyaggal, mesterségek és művészetek fogásainak a megértetését, a világ művész- vagy legalább műkedvelő szemmel való vallatását és figyelését, egy- egy képességünk ocsúdását, határainak a belátását, s annak, amivel más hág túl e határon, megértő tiszteletét. Nemcsak a teljes emberséghez tartozik ez hozzá, de ha nem álomkép a növő szabad idő, melyet az emberi őrültség szétszaggat, úgy ez a csendes művészkedő barátkozás a világgal a megnyert órák legszebb eltöltése lehet.

Azonkívül abban sem nagyon hiszek, hogy a tehetség akármiképpen is megtalálja az útját; föl kell azt ébreszteni, épp a szemérmes embernek rá kell eszmélnie: de hisz ezt én is meg tudom csinálni. Még az iskolázást követelő művészetek is megkívánnák (bárhogy tiltakoznak a belül levők) a műkedvelés felfrissítését. Bessenyei Ferenc sosem járt színiiskolát, a Vásárhelyt járó Somlay fedezte fel. Mint drámaíró, én is tartozom egy kis hálával a szilasbalhási tanítónak, aki mint tizenhat éves fiút nemcsak műkedvelő színészei közé vett be, de egy-két jelenetemet is eljátszatta. Sőt az irodalom előtt álló feladatokat s főként a prózai művek aránytalanságát látva, még itt is a műkedvelők - értsd: magas műveltségű, nagy tapasztalatkincsű, de más téren dolgozó emberek - írósításától jöhet tán segítség. Most küldte meg egyik egyetemi tanárunk platóni párbeszédét a matematikáról. Hány író ismeri így Platónt, s hányán tudnák módszere s a maguk mondanivalója közt a megfelelést így kihasználni? A JeJenkor-ban egy építész zenei önéletrajzát olvasom; az ujjamon számolgatom, három, négy, öt, az írókat, akiktől hasonló vallomást lehetne remélni.

Mint miniszter, hol bátoríthatnám a műkedvelést?

1. Az oktatásban. Történelem nevű összevont tárgyunk átvenné az eddig külön tanított vagy nem tanított irodalom, zene és képzőművészet történetanyagát; a festmények, szobrok másolatai, a magnetofon, a jellemző lemezek bekerülnének az órára is. A középfokú rajz- és énektanítás ellen azt lehet felhozni, hogy ezek képességtárgyak, s akinek nincs meg a képessége, annak a képzése csak a képességgel bírókat hátráltatja. Ezt az évet úgy lehetne figyelembe venni, hogy a tárgy-összevonással nyert időből a politechnikával párhuzamosan kihasítanánk még egy, mondjuk, háromórás tárgyat, melynek jobb híján egyelőre az „ügyességek” (vagy ahogy ajánlták, a

253