Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1956-1967 (Pilisszentkereszt, 2016)

Németh László: Ha én miniszter lennék

ikat kéne simítaniuk, sajtolt gondolataikkal, melyeket a szokás hatalma s a ki nem mondott fontos és egyszerű dolgok tömege fordít csak az alig ismert mai világ felé, szenzációként hathatnak, még harsányabban vallja ezt, mint Dürrenmatt szektája. Móricz, Babits alig ötvenéves volt, amikor Illyés a Pusztulás-1 megírta, vagy én a Tanú-1 indítottam. De ha a klasszikusok ők voltak is, a szenzáció, az olvasókat tá­masztó élmény már mi. A zenében fél évszázados tudatos nevelés próbált a magyar zenének műértő nem­zedékeket nevelni. Milyen hallatlan szerencse: a művészet legnagyobb képviselői egyben elszánt pedagógusok voltak, akik a magyar zenei kincs s a világ zenei törekvé­seinek azt a magasrendű ötvényét, mely művükre jellemző, mint gyermekkori emlé­kekből táplálkozó fogékonyságot akarták a magyar ifjúság leikébe átültetni. Igazán nem lehet azt mondani, hogy nem történt meg minden; a bartóki zene a legkülönbö­zőbb embereket összefogó nemzeti vallássá lett, Kodály ősz fejét lányaim iskolájuk udvarán ismerték meg, amint énekórát jött látogatni. S mintha az eredmény mégsem felelne meg ennyi szent lelkességnek s erőfeszítésnek. Kétségtelen, hogy a zeneélve­zők száma is megsokszorozódott, mint az olvasóké, a koncertlátogatók száma pedig nem is mutatja meg, hányán ülnek a rádiónál vagy másolgatják egymás lemezeit magnetofonszalagokra. De épp az, amire a pedagógusok törekedtek, mintha mégis­csak megvalósulatlan enyészne el. Harmincháromban, amikor a Hársfa utcai diákotthon kommunista tagjait, köz­tük az én albérlőmet, összefogták, azok a börtönben a Kodály-órán tanult dallamok­ról ismerték fel egymást. Elsős kislányom vásárhelyi betegágyából az iskolában tanult népdalokban barátkozott az üvegajtón át a szomszéd szobából visszadaloló társnőjé­vel. Milyen szép tisztán vették a hangközöket, nemcsak jó hallásuk volt, de látszott, hogy időben s jó kezek vették munkába őket: végre a családban valaki, aki nemcsak kiművelt emberfő, de kiművelt fül is lesz. S tíz év múlva, amikor a sajkodi pásztor­tűznél tíz-tizenöt fiatalt, akik mind átmentek ezen az iskolán, este és a felnőttek nótára serkentettek, nem volt senki, aki a magyar népdalt megidézze, ha énekeltek, hát sláger-butaságaik valamelyikét. Azt gondoltam, amit itt tapasztalok, kivétel. De nemrég együtt szerepeltem egyik kiváló énekesnőnkkel, akit megjelenése, kulturált éneke igazán vonzó apostolává tett a kibányászott magyar zenei kincsnek. Ha oko­226

Next

/
Thumbnails
Contents