Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1956-1967 (Pilisszentkereszt, 2016)

Németh László: Ha én miniszter lennék

fejkendői és overalljai is a női magára adást. De csak egy-két utcával kell odább menned, fejed fölött hat- vagy tizennyolc éves golyónyomok, lógó erkély, a hajdani villanegyedekben magán- és állami házgondozás egymást vádló tehetetlensége, odébb lyukszerű maszek boltok. S ez a kép Erzsébet vagy Újpest felé, az új telepszigetek ellenére, egyre súlyosodik, bár a sztereotip kirakatok még ott is elég ízléssel rendezettek, s a nők nagy része elszántan, ha nem is mindig sikkel hordja, amit a divat kiszabott rá. Azaz, mint államunk, az emberek is fölállítanak magukban valami ízlésnormát, amelynek, mint az, ők is csak itt-ott, intermittálón tudnak megfelelni.

Mit tehet egy szegény miniszter, akinek nem elképzelni kell a helyest, hanem megvalósítani, egy ilyen óriási kémiai vállalkozásban, mint egy ország légkörének az ízlésre derítése? Minthogy művelődésügyi miniszter, nyilván az iskolában vagy még inkább a pedagógiai főiskolákban kell kezdenie. Nékám professzor mondta egyik szigorló kollégánknak: Kérem, Önnek nincs orvosi megjelenése. A tanári megjelenés nyilván más, mint az orvosi megjelenés (amelyben, a foglalkozásnak megfelelően, egy kis sarlatán fölénynek is kellett lennie), de a tanári megjelenésnek is megvan a normája, amely korántsem azonos a bölcsész képével összenőtt slampossággal. Mint diák, majd a tanári szobák vándora, azt tapasztaltam, hogy a tanár legalább annyira tanítja magát, mint a tárgyát. De míg a férfitanárban nagyon sok minden lehet az, szellemi, sőt testi erő (még az is, hogy jó vadász vagy vívó hírben állt), ami a kamaszban tiszteletet gerjeszt; a nőkön, ahogy volt kartársnőimen végiggondolok, elsősorban az ízlés volt a vért, ami a némileg hóbortos, sőt jellemhibáktól sem ment tanárt is megtámadhatatlanná tette. Az ízlésnek a nőknél persze jóval nagyobb spektrum- sávja van, mint a férfiaknál, s nemcsak a megjelenést, modort, az egyéniség esztétikai holdudvarát jelenti, de bizonyos fokig a jellemet is átjárja, sőt pótolhatja. A férfitanár ízlése inkább negatívum; hogy öltözködése, beszédje, mozgása nem nyújt a diáknak célpontot. A nő ízlése állandóan bugyogó forrás, mely környezetét is átjárja, a vele érintkező embereket is átformálja.

Ha maga a tanár nem cáfolja az esztétikai programot, a tantárgyak száz alkalmat adnak, hogy kibonthassuk. A szép kiállítású s tiszteletben tartott tankönyvről beszéltünk már. A kiszélesített történetoktatás, melybe a szokások, művészetek története is beleolvad, képeskönyveivel, filmjeivel, hanglemezeivel ezer lehetőséget ad, hogy a

221