Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1956-1967 (Pilisszentkereszt, 2016)

Németh László: Ha én miniszter lennék

szerre tetőz. Gyakran mondjuk, hogy a sokat ígérő nők végül mégiscsak lemaradnak a férfiak mögött. Kérdés, mennyire oka ennek (mint néha ők maguk is elhiszik) asszonyi agyuk, s mennyire, hogy oktatásuk nem követi biológiájukat. Az osztályug­ratás, bár az órarendkészítés találékonyságát ez ugyancsak próbára tenné, történhetne egy tárgyból is, esetleg épp abból, amely az osztály s a diák „profilját” megszabja. A mi időnkben nem volt akadálya, hogy aki érettségit tesz, mint zeneiskolai hallgató már a harmadik vagy negyedik akadémiai osztályba járjon. Miért ne járhatna egy felsőbb nyelvi vagy matematikai osztályt a más tekintetben közepes tanuló? Egyetemek Egyetemi oktatásunkba csak a magam diákemlékei s lányaim mély iskolasóvárgással hallgatott beszámolói alapján van bepillantásom. Összehasonlítva őket, úgy látom, hogy a mai egyetemi oktatás jóval alaposabb, gondosabb, mint a régi volt. Riedl Frigyes az első órák egyikén, emlékszem, azt festette le, szokott vizionárius modorá­ban: mi történne, ha a beiratkozott hallgatók mind eljönnének az órájára - dugig töltenék a termet, egymás ruháját szaggatnák a folyosókon, a Múzeum körúti bölcsé­szet előtt rendőrkordont kéne vonni a közlekedés biztosítására. De nemcsak az elő­adás hallgatása nem volt kötelező (ezt, úgy látom, ma sem ellenőrzik túlságosan); de a gyakorlatok is, főleg a klinikaiak, inkább a félénkebb hallgatók, a jövendő szaktár­sak elbátortalanítását szolgálták, mint a munka megkedveltetését. Ennek ellenére sem hiszem, hogy gyengébb doktorok, mérnökök, orvosok kerültek volna ki az egye­temekről - az idősebbeknek legalább ez a véleményük. Ennek, ha így van, több oka is lehet. „Ha valami nagy disznóságot nem követsz el, s csak fél olyan szorgalmas leszel, mint középiskolás korodban” - mondtam medi­ka lányomnak, mikor fölvették -, mint bábatáskával loholó SZTK-orvosnő fogsz megőszülni. Vagyis az állam sajnálja a diákokba ölt pénzt, s lehetőleg nem hagyja lemorzsolódni őket. A szocialista biztonságérzetnek azonban megvan az ára; azt, hogy valaki való-e egy pályára, semmiféle felvételi vizsga, sőt az utolsó szigorlat sem tudja eldönteni. A lemorzsolódás tehát a szakma természetes öntisztulása, legföllebb arra kellene vigyázni, hogy ne a szemérmesek morzsolódjanak le a szélhámosok he­lyett. Egyes helyeken, mint a színiakadémián, egyenesen szerencsétlenség, hogv az 204

Next

/
Thumbnails
Contents