Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1956-1967 (Pilisszentkereszt, 2016)
Németh László: Ha én miniszter lennék
maga megtanult, másoknak azonnal tovább szeretné adni; s a költőéhez hasonló lelemény, hogy a fejében kialakult képet a másik fejbe valahogy átjátssza, néha hogy a végleges képet a maga számára is ott alakítsa ki. Ahol ez a lelkesedés s naiv furfang megvan: ott van pedagógus, ahol nincsen, ott akármit tud s tanult: nincs. A tanítás, bárhogy szépítjük, nem tartozik a legmagasabb szellemi tevékenységek közé. Nemcsak hogy nem alkotás, de állandóan a szimplifikáció felé lejt, s ezt csak a hallatlan élvezet feledtetheti, amellyel önmagunk elvesztegetéséért megjutalmaz. Nem lehet tehát eleve eldönteni, hogy az orvos, vagy a bölcsész lesz-e jobb egészségtantanár. És mégis, mindig híve voltam (nemcsak, mert magam is sok örömet leltem benne) a mi iskolaorvosi egészségtanoktatásunknak. Az orvos az élet egész szegmentumát hozta be az iskolába, a diák kórházi ágyat, sebészeti műtőt, éjjeli viziteket látott a háta mögött. Azonkívül kollégáim is igazolták a paradoxont, hogy aki alkalomszerűen, néhány órán át vesztegeti magát a tanításban, s közben van külön mestersége, jobban megőrizheti azt a tanítói lelkesedést, mint akinek ez a mestersége is. A mi életdarab- iskolánkban is nyilván kívánatos, hogy minél több olyan tanárt vigyünk be, aki nemcsak tanít, de képvisel, viselkedésével, odavetett megjegyzéseivel kilátást nyit az élet egy-egy tájékára. A szabadkézi rajzból engem hatodikig egy kitűnő tanár tanított, aki maga is jó grafikus volt, s minket elsősorban a perspektíva szabályaira próbált megtanítani; az utolsó kettőben egy csokornyakkendőt hordó, valójában elég közepes festő, aki művészeti irányokról beszélt, s a szabadba vitt bennünket rajzolni. Míg az első csak ügyetlenségem érzetét rögzítette, ez mégiscsak valami ízelítőt adott a művészet légköréből. Ugyanígy, ha egy (nem egészen lógásra berendezkedett) sportember a tornatanár. Mindezt meggondolva, s hogy a hivatásos s máshonnét jött pedagógusok közt jobban elmossuk a határt: már A tanügy rendezésé-ben azt javasoltam, hogy a gyakorlat és kutatás emberei mellett minden egyetem képezzen tanárokat is úgy, hogy a mérnökök, agronómusok, orvosok éppúgy, mint a nyelvészek, a történészek, matematikusok, szerezzék meg előbb a szakképesítést, aztán a tanárit is. A politechnika bevezetése országossá tette a kérdést. Kik tanítsák a műszaki, mezőgazdasági ismereteket; átképzett tanárok vagy az iskolába beültetett szakemberek? Nyilván mindegyiknek meg kéne adni a módot, ha kedve van rá. A tanítás ízére rátalált műszakiból azonban, mint ezt hallom, ti is láttátok, mégiscsak gyakrabban 197
