Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1956-1967 (Pilisszentkereszt, 2016)
Püski Sándor: vallomás a népi mozgalomról, különös tekintettel az ellenem lefolytatott büntető eljárásra
nagy része is, szinte gyógyíthatatlanul megsértve. S ez a sérülés nemcsak a volt bajtársainktól eredt, akik a szolidaritás, a közösségvállalás legelemibb parancsát megszegték, hanem a kommunista párt és a Szovjetunió politikájában való csalódásból is. Ennek a kimondása elkerülhetetlen, ha meg akarom indokolni a további politikai tevékenységünket.229 Az első bajok még nem törtek le bennünket. Ha morogva is, de tudomásul vettük, hogy ez a háború: szenvedéssel és bajjal jár, sokszor feleslegesen és felesen [sic], de el kell viselni. Az állami és politikai élet megindulása pedig inkább fordított meglepetést okozott: régi tábornok az új kormány élén, gróf a kultuszminiszter, mégha Teleki is. A földosztásról szóló törvényjavaslat is bőkezű: 200 holdat hagy meg a parasztbirtokosok kezén, 100-at másoknak, sőt elég gyenge ellenállási érdemek esetén bárkinek 300-at. Vitatkoztam is Erdei Ferenccel, akkor már mint belügyminiszterrel erről 1945 januárjában, Debrecenben. Mire való ez, úgysem tudják betartani. Elég volna az 50 hold birtok-maximum, de ahhoz aztán ne nyúljon senki. Most könnyebben elviselnék ezt még a károsultak is, mert még rosszabbat vártak. Ha azonban ez a javaslat törvény lesz, s utólag kezdik őket tovább piszkálni a megmaradt birtokállományban, azt már nem lehet sem politikailag, sem gazdaságilag elfogadtatni a háború viszontagságai után megnyugodni akaró társadalommal. A másik pedig: nemcsak a kommunisták, hanem mi is széles körű mezőgazdasági szövetkezést látunk helyesnek. Itt van most jónéhány szépen felszerelt uradalmi központ, ezek körül minden tájegység229 A szovjet csapatok átvonulása után a Tiszántúlon megkezdődött a politikai szervezkedés. Erdei Ferenc a Nemzeti Parasztpárt képviseletében tagja lett az Ideiglenes kormánynak. Bár Erdei tudta, hogy Püskiék Békésen vannak, nem vonta be őket a párt kezdeti szervezésébe, irányításába. Amikor Püskiék 1945. január közepén Debrecenbe érkeztek, Erdei feltételekhez kötötte pártmegbízatásukat. Azt igényelte, hogy Püski tagadja meg Németh Lászlót, s tőle jobboldalra álló volt szerzőit. Püski erre nem volt hajlandó, s feltette a kérdést, mi lesz Erdei és a népiek kapcsolata a továbbiakban. Erdei válasza nyilvánvalóvá tette döntését: „A becsületérzésem a fenntartását kívánja, a politikai érdekein a szakítást, a politikai érdekem a döntő...” {Püski: Könyves sors - magyar sors. 110. o.) 172
