Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1956-1967 (Pilisszentkereszt, 2016)

Püski Sándor: vallomás a népi mozgalomról, különös tekintettel az ellenem lefolytatott büntető eljárásra

irodalmi termékeikre és nem a nemzeti sorskérdésekkel foglalkozó kisebb-nagyobb tanulmányaikra. Ez a szükséglet hozta létre a Magyar Elet kiadót, az én kiadómat, melyet — szellemi hatásuk alá kerülvén - teljesen a szolgálatukra állítottam.

Ez az összeverődés azonban sohasem volt teljes, nem jelentett mindig még mozgalmi azonosulást sem. Ok elsősorban mégis írók voltak, szinte mindegyikőjüknek megvolt a saját istene, akinek külön áldozott, és csak időnként és rendszertelenül politizáltak. A közös sors se mindig egyformán nyomta őket, s egy-egy ilyen időszakban nagyon meglazult az anélkül sem kimondott szövetség (1934, 1938, 1945). S a harmincas években - a nemzet szerencsétlenségére - nem akadt egy nagy politikus, aki rendszerbe foglalta volna eredményeiket. Bajcsy-Zsilinszky Endre, majd Matolcsy Mátyás voltak ideig-óráig ilyen jelöltek, de mindegyikőjük politizálása - nyilván többféle, de előttem nem eléggé ismert ok eredőjeként - elszigetelődött.225 Mire pedig a nemzeti közvéleményben nevet és tekintélyt vívtunk ki magunknak, ránk szakadt a háború, és összetörte hadállásainkat.

Nem is kell külön hangsúlyoznom, csak megemlítem, hogy a csoport egy része marxista iskolázáson is átment, és ez is színezte együttesünket.

Politizálásunk az 1943-as szárszói konferencián lángolt a legjobban, és a hívősereg útkeresése is akkor volt a leglázasabb. Végül is tudomásul vettük Veres Péter intését: a népi értelmiség kötelessége a népet követni és szolgálni akkor is, ha a nép útja a pokolba visz. Nem mondta ki, de mindenki világosan értette, hogy a kommunizmusról van szó. Ha a bekövetkező háborús összeomlás után a magyar nép nem a mi politikánkat követi, hanem a kommunistákét, akkor is kötelességünk nem szembefordulni, hanem vele tartani. Ne akarjuk a népet saját akarata ellenére boldogítani, még ha annyira meg vagyunk győződve is igazunkról, mert az úgyis csak rosszul sikerülhet.

225 Sem Matolcsy Mátyás, sem Bajcsy-Zsilinszky Endre nem tudta volna hitelesen képviselni a nemzetiek ügyét. Matolcsy a Keresztény Nemzeti Szocialista Fronthoz, majd a Nyilaskeresztes Fronthoz csatlakozott, Bajcsy-Zsilinszky pedig - bár a Független Kisgazdapárt színeiben nyert országgyűlési képviselői mandátumot, és a parasztpárti Szabad Szó főszerkesztője volt - inkább az úri Magyarország, semmint a szegényparaszti mozgalom jelképe volt.

169