Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1956-1967 (Pilisszentkereszt, 2016)

Jelentés ellenséges elemek tevékenységéről

gatartása, Püsky [sic] minden befolyását latba vetette, hogy a népi írók ne támogassák a kormányt. Ebben az időszakban az ő koncepciója a következő volt: a népi írók a Kádár-kormányt ne támogassák, tanúsítsanak passzív magatartást. Ne írjanak kormányellenes cikkeket, lépjenek be az irodalmi tanácsba és írjanak a Kortársba, ennek ellenében kérjék a „Magyar írás Szövetkezet” megalakulásának engedélyezését. Későbbiekben Püsky [sic] értékelve ezt az időszakot, komoly hibának tartotta, hogy a jeles népi írók nem vettek részt az irodalmi tanácsban. Ennek okát abban látta, hogy Németh Lászlót nem informálták kellően, ezért nem adott határozott választ az irodalmi tanácsba való részvételre. Németh magatartása befolyásolta Veres Pétert és Illyés Gyulát is. Szerinte e hibából adódott az, hogy [a népi írók] az irodalmi kibontakozáson kívül maradtak, s a teret átengedték a Bölöni György, Sándor Kálmán féle társaságnak. Ezért főleg Illyés Gyulát hibáztatta. Illyés másik súlyos taktikai hibájának tartja Fodor József elleni - párizsi nyilatkozat miatt - éles támadását. Ezzel Fodort teljesen megvadította és a kommunisták szövetségesévé tették.220 Püskynek [sic] tehát az fáj, hogy a népi írók egységesen nem fogadták el az ő koncepcióját.

Püsky [sic] véleménye a legutóbbi időben az, hogy módot kell találni a megszólalásra, szerinte Féja és Tamási is ezt akarja, csak közöttük nagy a szakadék. Féja mindenkit megmar: Illyést, Némethet, Sinkát, Tamásit, mindenkit a kommunistákkal való együttműködéssel vádol. Az együttműködést viszont ő szeretné megteremteni.

220 Fodor József költő, a Les Lettres Francaises című lapnak adott, 1956. november 29-i számában megjelent nyilatkozatáról van szó, melyet Illyés helytelenített, s miatta támadta Fodort. Fodor nyilatkozatának a szövege a következő volt: „Kifejezésre juttatván egyetértésemet a francia írók Nemzeti Bizottságának felhívásával, kívánatosnak tartom, hogy a francia írók eme nyilatkozata, amelyben - francia hagyományokhoz híven - állást foglalnak a szellemi dolgozók védelmére, erősítse meg a magyar írók és a haladó francia írók közti kapcsolatokat, és a magyar íróknak a haladó francia írók iránti bizalmát. Azt is kívánom, hogy hazánkban az írók közössége a gondolat szabad hagyományait szolgálja minden olyan irányzattal szemben, amely szabad hagyományainkkal ellenkezne, cs az ellenforradalmat szolgálná. Biztos vagyok benne, hogy ezt minden magyar író aláírná, mivel nem akarják sem az ellenforradalmat, sem a fasizmust.”

161