Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1956-1967 (Pilisszentkereszt, 2016)
Kovács Imre: A megoldás: kompromisszum
reakciós és múltba néző jobboldali csoportok között ma a „harmadik erő” a legfontosabb politikai tényező Magyarországon. Egy nap Moszkvának realizálnia kell, hogy okosabb lenne ezzel a tényleges erővel megegyezésre jutni, mint az opportunistákból álló kommunista párttal, uralmuk biztosítására a meddő kísérletezést tovább folytatni, vagy az ellenforradalom ostoba meséjével a tényeket letagadni. A kompromisz- szum lényegében azt jelentené, hogy a hatalmat meg kell osztani a magyar nép és a kommunista rezsim között, aminek politikai kerete a felújított negyvenötös koalíció lehetne, a legalkalmasabb időben megtartott szabad választásokkal a tényleges, és stabilabb képlet kialakítására; gazdaságilag az ipar érintetlen szocialista struktúráját kiegészítené az életre keltett kisipar és középvállalkozás, a parasztság maga döntene a termelési forma és az üzemegységek kérdésében, a bankrendszert pedig átszerveznék a jelentkező igények kielégítésére. Egy ilyen megoldást diplomáciai úton kellene a Szovjetuniónak javasolni és megtárgyalni. Az Egyesült Nemzetek Szervezete a magyar kérdésben mindent megtett, ami az adott helyzetben lehetséges volt; a megváltozott viszonyok közepette egészen más módszerekre van szükség. Nagyon jó lenne, ha ezt éppen azok a nyugati barátaink értenék meg, akik a legtöbbet erőlködtek és segítettek ügyünkben. Nélkülük egy lépést sem tehetünk, erős Nyugat nélkül harmadik út egyszerűen nincs, de most a legjobban azzal segíthetnek, ha kiemelik a magyar ügyet a hidegháború kelléktárából és zárt ajtók mögött kísérelik megoldani. Meggyőződésem, hogy egy ilyen kísérlet az egész szabad világ helyeslésével és morális támogatásával találkozna, beleértve az el nem kötelezett (uncommitted) ázsiai és afrikai nemzeteket is. Persze a megoldásig úgy kell viselkednünk, mintha semmi sem történnék: tovább kell folytatni a küzdelmet a kommunista terror-rezsim ellen! Harcoljunk szüntelenül népünk jogaiért és a bebörtönzöttek kiszabadításáért; egy pillanatra se feledkezzünk meg az üldözöttekről és a szenvedőkről, hiszen a háborúban sem hallgatnak el a fegyverek, amíg a fegyverszünetet meg nem kötötték.202 202 Kovács Imre: A megoldás kompromisszum. Látóhatár 1958. 1. szám. 55. o. 143
