Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1956-1967 (Pilisszentkereszt, 2016)
Kintről nézve
zelítést ajánlott a magyar emigráció politikusainak. Úgy vélte, hogy nem várható a nyugati világtól tevőleges részvétel egy felszabadítási műveletben, s jóslata keservesen bebizonyosodott 1956 novemberében. Kovács azt javasolta a hazai és az emigráns magyar politikai erőknek, hogy kihasználva az itthoni változások lehetőségeit, reformokkal érhetik el a bolsevik rendszer fellazítását. Az 1956. októberi felkelés váratlanul érte az emigrációt. A rövidre szabott 13 nap alatt szinte alig jutott el információ a hazaiakhoz külföldi párttársaiktól. Az Amerikában lévőknek sem volt ilyen rövid idő alatt lehetőségük komoly lépéseket tenni, a Szabad Európa vezetése pedig pont ellentétesen Kovács Imre tanácsával, a nyugat felszabadító szerepének reményét erősítette az otthoniakban. A felkelés leverését követően először a parasztpárti emigráció ocsúdott fel. Kovács Imre már 1957 tavaszán megvonta a felkelés bukásának tanulságait, majd 1958 elején ismét új harcmodort javasolt a nemzetieknek. A két világhatalom, Amerika és Szovjetunió erőviszonyának változásában olyan lehetőséget látott, mely a nemzeti demokraták előtt megnyithatott egy kaput céljaik érvényesítésében. Kompromisszumot javasolt! Kovács Imre bizonyosnak tekintette, hogy Amerika nem fog beavatkozni a szovjet érdekzónába tartozó államok életébe, így tehát csak akkor van esélye a keleti tömb országainak bármilyen társadalmi változásra, ha azt a belső ellenállás révén, a hatalom reformcsoportjaival kötött alkalmankénti kompromisszumok segítségével el tudja érni. Kovács nem a szabadságtörekvések feladását indítványozta, célként továbbra is a harmadikutas demokráciát a nemzeti demokratikus közösségi állam megteremtését jelölte meg, csak az oda vezető út stratégiájában és taktikájában tért el az addigi elképzelésektől. Stratégiai célként egy nemzeti demokraták és szocialisták között létrejövő kompromisszumos parlamentáris demokratikus állam kialakítását, taktikai fegyverként pedig az alkalmazkodás politikáját, a helyzethez és témához illő szövetségek megkötését a különböző érdekkörökkel. A nemzetközi politika változásai Kovács szerint új esélyt adnak, de egyben rugalmas és kompromisszum kész politikát is követelnek a nemzeti demokratáktól. .136
