Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1956-1967 (Pilisszentkereszt, 2016)
Jelentés a népi írókról
gáttá, mit hagytak ki belőle, mit tettek hozzá és milyen elképzelés alapján. Az állás- foglalásról úgy vélekedik, hogy: „A népi vitában nem érdemes úgy részt venni, hogy az ember túlságosan nagy engedményeket tegyen a kommunistáknak. Az MSZMP szempontjainak magunkévá tétele árán nem érdemes védeni a népi írókat, inkább hagyni kell, hogy a kommunisták állásfoglalása ellenvélemény nélkül maradjon. Szerinte a párt bírálatával elérték, hogy népiesek egységesebbek lettek mint azelőtt, a támadások összekovácsolják őket. Amit azelőtt nem lehetett elérni a népiesekkel, azt most a rendszer elérte ezekkel a támadásokkal”. Veres Péter és Féja Géza a párt állásfoglalására írt válaszát bemutatta Püskinek. Ezekről véleményt mondott. Kitűnő írásoknak értékelte, olyanoknak „amelyekkel a kommunistáknak nehéz lesz megküzdeni”. Hangoztatja továbbá, hogy: „A népiesekkel foglalkozó vita felszínessé, meddővé vált és a vita rendezői önmaguk csapdájába estek”. Püski ezen nézeteit tudatosan terjeszti, s hatása elsősorban Veres Péterre, továbbá Féjára, Tamási Áronra, Jankovichra és más népi írókra is kiterjed. Mint „tanácsadó és összekötőkapocs” tudatos, visszahúzó erő a népies írók között. Dr. Tompa Kálmán A népies írók orvosa, politikai tanácsadója, támogatója. Tompa már az ellenforradalom előtt ellenséges gócot képezett az írók és művészek között.192 Lakása, orvosi rendelője ma is a rendszerrel szemben álló személyek gyülekezőhelye. A népi írókkal szoros összeköttetésben áll, s míg pl. Illyés Gyulával, Németh Lászlóval - elvonultságuk miatt - a népies írók nem nagyon érintkeznek, Tompa velük is tartja a kapcsolatot. Tihanyban személyes látogatást tett Németh Lászlónál és Illyés Gyulánál, Kodolányi János, ha Pestre jön, Tompánál száll meg. A párt állásfoglalását „koncentrikus” támadásnak minősíti a népiesek ellen „amivel ha nem érnek el eredményt - mármint a párt - majd abba fogják hagyni”. 192 dr. Tompa Kálmán az 1950-es évek első felében sok megszorult helyzetben lévő írónak még pénzt is adott, rendszeresen kezelte őket, lakásán sokszor megfordultak művészek, s természetesen politikai kérdésekről is beszéltek. A szomszédjában lakó Nemes Nagy Ágnesékkal is jó kapcsolatban volt, színészek is feljártak hozzá. Nem politikai szervező volt, csak szeretett művészek körében mutatkozni. 132
