Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1956-1967 (Pilisszentkereszt, 2016)
Jelentés a népi írókról
Sokat érintkezik Szentiványi Kálmánnal (a Földművelőbe írt írásait ő helyezi el), Szentkirályi Jánossal. A Tamási Áron - Illyés Gyula - Féja Géza társaságtól eléggé elszakadt. Illyést és Némethet mélyen elítéli „az élettől elszakadt figuráknak” bélyegzi őket, mondván: „Velük ő már semmi közösséget nem vállal”. Sinka Istvánra igen jó hatást gyakorolt, hogy legnagyobb problémája - lakást kapott - megoldódott. Ezzel kapcsolatban és írói perspektíváját illetően kijelentette: „Nagy öröm nekem, hogy végre van rendes emberi lakásom és így törleszteni akarok abból, amit eddig nem tettem meg”. „Hogy ezért pénzt is akarok, az természetes, mert az élethez pénz és újra csak pénz kell! Csak az érdekel, hogy 63 éves fejjel még egy kicsit én is élhessek békében és hátra hagyhassak olyan dolgokat, amitől egyeseknek a szája leleffen”. Erdélyi József A népiesek közt a legmegrögzöttebb fasiszta, nacionalista beállítottságú személy, aki beállítottságán semmit sem változtat. Kijelentéseit, vagdalkozásait író társai nem is veszik komolyan. Súlya a népiesek táborában nincs. A többiek mintegy a népiesekhez tartozó történelmi emléket kezelik. A népiesekkel foglalkozó párt állásfoglalás, a tőle megszokott fasiszta, antiszemita kijelentések özönének kiváltásán túl alig jelentett többet. Többek között így vélekedett a párt állásfoglalásról: „Olvastam a bennünket ért buta támadást, amelyekre az a válaszom, hogy ezt is, mint minden mást a zsidók csinálják ellenünk. Hogy engem züllöttnek neveznek - csúfjára a magyar irodalomnak - nem bánt, mert inkább az bántana ha dicsérnének. Tulajdonképpen a zsidó irodalmárok húzása ez az állásfoglalás az igazi magyar irodalom ellen. S az eddigiektől eltérő mérsékelt hangja csak arra szolgál, hogy ezt a gálád szándékot leplezze.” Önmagáról baráti társaságban kijelentette: „Inkább dögöljek meg mint egy kutya, de én már más lenni nem tudok. Tudja rólam mindenki, hogy nem vagyok egészen beszámítható, hogy sokszor zavart az agyam is...” Erdélyi Józsefnek a már hosszú idő óta az abnormalitás határán mozgó magatartása arra mutat, hogy aligha lesz képes a legkisebb mértékben is elszakadni jelenlegi magatartásától. 130
