Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1956-1967 (Pilisszentkereszt, 2016)

Jelentés a népi írókról

A Kortársnak eljuttatott válaszában mindenekelőtt a „harmadikutasság” és a nacionalizmus kérdésében fejti ki ellenvéleményét. S ez a tanulmány bizonyítja, hogy Veres Péter konokul kitart eddigi nézetei mellett, bár nem a szájtépők közé tartozik, akik nyíltan szembeállnak a népi demokratikus rendszerrel, de szilárd kialakult világnézetéből nem akar, s nem képes semmit feladni.

A párt állásfoglalásra írt válaszában az alábbiakat fejti ki: „Mi a különbség a nacionalizmus és a természetes nemzetközösségi érzés között? Mi a különbség a nacionalizmus és a szocialista patriotizmus között? Hogyan jutunk el a természetes - mintegy öntudatlan - nemzeti érzéstől a szocialista patriotizmushoz, amelyben már a más nemzetek életjogának, szabadságának és hazaszeretetének az elismerése is benne van?” Veres Péter erre nem talál választ és sürgeti, hogy ezt a kérdést tisztáznia kellene, mert véleménye szerint „a nemzeti kérdésekben való tisztázatlanságok, félreértések - milliókat, köztük az alkotó értelmiség, tudósok, művészek, írók kimagasló képviselői is, akik meg tudnak barátkozni a szocializmussal, mint társadalmi és termelési rendszerrel - távolabb tartják az ország és a nemzet ügyeitől, mintsem kívánatos volna.”

A „harmadik utasságról” az alábbiakat fejtegeti:

„Aki osztályhelyzet szerint középen van, az legalábbis általában politikailag is középütt helyezkedik el. Nos ebből következik, hogy ezek a harmadik utasok, ha nem internacionalisták akkor természetesen patrióták”. „Én azt mondom: patrióták a párt tanulmánya azt mondja: nacionalisták.” Válaszában kitért továbbá sajátmaga, s a párt vezető szerepének viszonyára: „Akár így, akár úgy, nekem, mint a többi pártonkívüli írónak is a kommunista párt az ország vezetőereje, akkor is ha Rákosi Mátyás, akkor is ha Nagy Imre vezeti. Nincs jogom se a jobboldal, se a baloldal hatalmát kétségbe vonni.”

Figyelemreméltó, ahogy Veres Péter júliusban felveti a nem párttag írók helyzetét: „Ügy látja, hogy olyan viszonynak a kialakítása volna nálunk is szükséges, mint amilyen viszonyban a francia Sartre van a Francia Kommunista Párttal. Sartre viszonya több mint a társ-utas viszony, de nem annyi, mint pl. Aragon írói helyzete, aki kommunista. Tehát a Sartre-i kapcsolódás és kapcsolat lenne a helyén való.”

126