Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1956-1967 (Pilisszentkereszt, 2016)
Veres Péter: A népi írókról
Ebből a tényből eredően én is tartózkodtam a különvéleményeim elmondásától, és Rákosiék ezt nem is kívánták tőlem. De így állott elő aztán az a hiedelem, amely, ha nem is volt általános, de eléggé elterjedt.és jobbról-balról elterjesztett volt, hogy én mindenben teljesen egyetértek a Rákosi-rendszerrel. Holott pedig már a Próbatételben, a Dankó János című elbeszélésem ezzel a mondattal fejeződik be: .... mert a szövetkezet is csak úgy ér valamit. ha együtt akarják és nemcsak a földjét és az erejét, hanem az eszét és a lelkét is beleadja az ember." Szerencsére most már a kormány is ezt mondja, tehát egy különvéleménnyel kevesebb.148 Idetartozna annak a nyílt kérdésnek a felvetése is, hogy jó, ha a harmadikutasság az én esetemben a múltban vitatható is, de az vagyok-e most? Erre egy pár évvel ezelőtt írt, de még kéziratban levő kis írásommal felelhetnék, amely így szól: „Harmadik út mindig van, de - abszolút értelemben - sose győz.” Később hozzátettem, mint mondani szokták, a gyengébbek kedvéért: „mert ha egyszer véletlenül mégis győzne, akkor az egyik út lesz belőle.” Az utakat ugyanis mindig a hatalomért való harc határozza meg. Mi ez? Csak játék a szavakkal? Nem. Dialektikai ábécé. En szociológiai és világnézeti értelemben nem vagyok harmadikutas, [hiszen tudom, hogy a történelem fejlődését mindig a fő ellentétek - jelen esetben a kapitalizmus és a szocializmus harcai - határozzák meg,] de ha a párt írástudói annak minősítenek, tehetek-e valamit ellene? IV. Végül pedig lássuk a talán legnehezebb kérdést, a saját hibáim, tévedéseim, esetleges „bűneim” számbavételét. [A nehézség nem a szándékon múlik, hanem azon az egyszerű tényen, hogy az ember elsősorban a saját fejével gondolkodik és a saját szívével érez s ha önmagáról van szó, aligha tud kilépni ebből a körből.] 148 Matits Lajos megjegyzése: Ezt egy kicsit bővebben. 104
