Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1956-1967 (Pilisszentkereszt, 2016)

Veres Péter: A népi írókról

választ adni. Ez a kérdés - értve a népi íróké - szerintem a magyar társadalmi forradalom előtti „történeti komplexum"-nak csak egy része s mi, a résztvevők és benne élők aligha tudunk végleges ítéletet formálni. Egyet tehetünk: a tényeket és a hozzájuk fűződő véleményeinket is, hitelesen és őszintén elmondjuk.]142

Hadd említsem meg azt is, hogy a tanulmány végig és következetesen „népi ideológiáról" beszél, de a „harmadikutasság" és „nacionalizmus" kifejezésen kívül semmit se mond az ideológia elvi tartalmáról, vagy - ha van ilyen? - társadalmi programjáról. Ámde lehet-e ideológiának nevezni az olyan - mondjuk: eszmekört és érzésvilágot, amelyből hiányzik a természet és a társadalom (az ember számára a világ két legfontosabb tényezője!) egységes szemlélete? A népi írók egyike-másika metafizikai hajlandóságú ember - marxista nyelven „idealista" gondolkozású - mások határozottan „materialisták”. Mi ez?

Aztán mindnyájan antikapitalisták, de általában nem antikommunisták. Egyesek pedig kifejezetten a szocializmus hívei. Mi ez? Miféle „mozgalom" az ilyen? Érvényes szociológiai elemzés-e az, amely ennyi főkérdésre nem ad választ?

És itt következik egy másik nagyon fontos kérdés:

Nem volna-e itt az ideje a magyar népi írók és az új magyar népi értelmiség (pl. népi kollégisták) „nacionalizmusának” a gyarmati népek nemzeti felszabadító mozgalmaival való rokon vonásait is tisztázni? Ez a fajta, forradalmisággal telített népi- nemzeti-közösségi érzés minden elnyomott, gyarmati vagy félgyarmati népben megszületik (enélkül hogy is volna benne erő, akarat, elszántság és áldozatkészség a nemzeti és állami függetlenségért való harchoz?), és mindenütt szövetségbe is kerül, vagy éppen összefonódik az osztályharcos forradalmi mozgalommal. (Korea, Kína, India,

142 Veres Péter okfejtése valóban messzire vezetett volna. Olyan kérdést vetett fel, melyre végül egyáltalán nem talált választ a szocialista mozgalom, azaz a munkásság és az értelmiség, a munkásság és a parasztság közös érdekének megtalálása. Veres nem kevesebbet sugalmazott, mint azt, hogy a nemzeti érdek lehetett volna az 1930-as években, sőt a tanulmány születésének időpontjában is az összetartó kapocs, mely közösséggé és politikai tartalommá formálhatta volna ezeket a csoportokat. Ez volt a szocializmust meghaladó „harmadik utas” gondolat egyik kulcstétele.

101