Szeredi Pál: A Parasztpárt két évtizede. A Nemzeti Parasztpárt két évtizede 1939-1960 (Pilisszentkereszt, 2014)
A pártalapítás előkészítése
A gyűlés eredményének összefoglalásaként Szabó Pál megállapította, hogy a „történelmi vacsora" óta eltelt egy hónapnyi idő alatt a Szabad Szó mozgalommá nőtt. A lap programja, cikkei, megmozdulásai különösen az alföldi mezővárosok fiatal parasztnemzedéke körében találtak élénk visszhangra. Szabó Pál a makói gyűlés tanulságát megvonva előrevetítette, hogy a közelgő választásra meg kell állapodnia a paraszti politikai erőknek, abban melyik párt mellett teszik le voksu- kat. „Egy olyan paraszti közösségre van szükség, amely közösség élesztője és hajtóereje lesz a magyar jövendőnek.'^ A pártalakítás kérdésében a januári összeütközés Makón is megismétlődött, s végül egy kompromisszum született, mely szerint a közelgő országgyűlési választásoktól teszik függővé a további lépéseket. A Szabad Szó köréhez tartozó népi írók, Kovács Imrén és Erdei Ferencen kívül, különböző okokból, más-más elvi indoklás alapján ellene voltak a pártalapításnak. A Szabad Szó szerkesztőségének belső köre a tömegigény jelentkezése ellenére sem tudott egységes álláspontra jutni új parasztpárt alapítása, illetve a Kisgazdapárt új életre keltése között. Szabó Pál, aki lényegében a Nagyatádi nyomában fellépő Nagy Ferenc-féle második parasztnemzedékhez, a Független Kisgazdapárt megalapítóihoz, törzsgárdájához tartozott, érzelmi szálakkal a Kisgazdapárthoz kötődött. Annak ellenére, hogy világosan látta a Kisgazdapárt tehetetlenségét, széthullását, ezeket az érzelmi szálakat nehezen tudta szétszaggatni. Szabó későn ismerte fel az új erőt jelentő, fiatal, harmadik parasztnemzedék jelentkezését, sokáig nem tudta elképzelni az új pártalakulás sikerét, a kinevelődött régi paraszti politikusok - Nagy Ferenc, Tildy Zoltán - nélkül, s azok pedig ugyanolyan érzelmi okokból, mint Szabó Pál, inkább a Kisgazdapárt felújítását, mint új parasztpárt alakítását támogatták. Általánosságban elismerték, hogy szükség lenne egy új parasztpárti szervezetre, de mindig arra a megállapításra jutottak, hogy az időpont nem alkalmas rá. Kovácsnak is el kellett fogadnia azt az érvelést, mely szerint az újonnan létrejövő párt törvényszerűen a kisgazdák eddigi tevékenységének bírálatára kell, hogy építse politikáját, amivel az járt volna együtt, hogy gyengül a Kisgazdapárt, amely, ugyan erőtlen ellenzékként, de Szabó Pál: Az első állomásunk. Szabad Szó, 1939. március 12. 5. o. 90
