Szeredi Pál: A Parasztpárt két évtizede. A Nemzeti Parasztpárt két évtizede 1939-1960 (Pilisszentkereszt, 2014)
Hetilap hasábjaira költözik a mozgalom
A Szabad Szó új szerkesztői az 1938. december 4-i számban mutatkoztak be. Kiadótulajdonos, majd felelős szerkesztő Szabó Pál, a szerkesztőség tagja Fája Géza és Kovács Imre, főbb külső munkatársaik Illyés Gyula, Veres Péter, s eleinte Erdélyi József, Sinka István voltak, sőt néha Sértő Kálmán is dolgozott nekik. Darvas József és Erdei Ferenc az első hónapokban elég ritkán szólalt meg a lap hasábjain. A lap irányvonalát valójában Kovács Imre határozta meg. A Szabad Szóra a háború alatt mintegy húszezren fizettek elő, 30-40 ezer példányban jelent meg (utcai árusítását is engedélyezték), tényleges olvasótáborát százezer körülire becsülték, akiknek zömét bihari és szabolcsi agrárproletárok és félproletárok alkották. Az 1938. december 4-én megjelent számból, Szabó Pál szép beköszöntő cikkéből, s általában az egész lap tartalmából, szerkezetéből, közérthető volt, hogy a -Szabad Szó a népi mozgalom lapjává lett. Ezzel a lépéssel valóban új időszámítás kezdődött a Márciusi Front programját továbbvinni akarók életében. Nem csak azért, mert a hetilap szerkesztése folyamatos és időt igénylő munkát jelentett, hanem azért is, mert a lapban most már kifejthették politikai szándékukat, ám arra vigyázniuk kellett, hogy ne kerüljenek a cenzúra látókörébe. A lap első oldalán Szabó Pál hirdette meg célkitűzésüket: „Utat mutatunk a minden bizonnyal bekövetkező új magyar élet felé és nem hagyjuk., hogy a parasztság, a kisemberek milliói ebből az új világból kimaradjanak. A választásokra készülő országban egy ilyen tulajdonosváltás sok félreértésre adott lehetőséget, ezért a lap 3. oldalán - a stílus alapján vélhetőleg Kovács Imre fogalmazásában - egyértelművé tette a szerkesztőség hovatartozását, mely szerint a Szabad Szó . .független és szabad. Nem tartozik egyetlen párthoz sem. Minden pártot, kormányt és politikust örömmel támogat, ha az illető párt, politikus vagy kormány valóban nekilát a nép sorsának megjavításához. Ha jogot, földet, kenyeret ad a népnek. Ha fölkarolja az elesett magyar falut. De mindenki ellen küzdünk, aki a népi gondolatot egyéni érvé?iyesülésre, haszonlesésre használja fel, s ezzel visszaél a nép bizalmával. 68 69 68 Szabó Pál: Őrségváltás. Szabad Szó, 1938. december 4. 1. o. 69 Uo. 3. o. 78
