Szeredi Pál: A Parasztpárt két évtizede. A Nemzeti Parasztpárt két évtizede 1939-1960 (Pilisszentkereszt, 2014)
Szellemi mozgalom a vidéki Magyarország felemelkedéséért
állandó politikai akciók gerjesztése, országos sajtónyilvánosság biztosítása volt a párttá alakulást támogatók javaslata. Az egybegyűltek végül is elvetették a párttá alakulást, azonban a mozgalom megerősítésére komoly kísérletet tettek. Ha a mozgalom párttá szervezése kérdésében nem is sikerült közös nevezőre jutniuk, az akcióprogramok megvalósítása érdekében laza szervezeti keretek megteremtésének szükségességében egyetértettek. E gondolat jegyében határozták el röpiratok kiadását, az elsőt a választójog kérdésében. A megegyezés legfontosabb tételeit egy Kiáltványban foglalták össze a résztvevők, s vezetőséget választottak a mozgalom élére. Elhatározták, hogy a Márciusi Front működését kiterjesztik, melynek értelmében „... elveinek megvalósításában gyakorlati feladatokat is vállal. ”-’9 A kiáltvány elemezte a március óta történt eseményeket, a megalakulást övező reakciókat, s megerősítette, kiegészítette a 12 pontban meghirdetett követeléseket. A hangsúly még erősebben a választójogi kérdésekre, a szervezkedés és gyülekezés, a szólás és sajtószabadság jogának biztosítására helyeződött. Az elfogadott program, melyet az öt fős vezetőség - Erdei Ferenc, Féja Géza, Illyés Gyula, Kovács Imre és Veres Péter - szövegezett meg, azt bizonyította, hogy a népi írók nem vonultak vissza a támadások hatására „elefántcsonttornyukba”, hanem a társadalmi-politikai életbe beavatkozni tudó, arra politikai hatást kifejteni képes „szellemi” mozgalmat kívántak teremteni. A „politikai” mozgalom megteremtéséről azonban nem tudtak megállapodni. E kérdésben nem sikerült konszenzust kialakítani, mint ahogy megmaradtak a nézetkülönbségek az ellenzéki pártok megítélésében is. Pontosan érzékelteti ezt a belső ellentétet Erdei Ferencnek a makói Várospolitikai Szemle című lapban 1937 novemberében megjelent írása, melyben az időközben Makóról Budapestre költözött Erdei a parlamenti pártokról közölt lesújtó véleményt. Mind a Kisgazdapártot, mind a szociáldemokratákat alkalmatlannak minősítette a társadalmi változások gerjesztésére, véleménye szerint nincsenek a pártok között olyanok, amelyek „...a legkisebb reményt nyújtanák arra, hogy 39 A Márciusi Front kiáltványa. Válasz, 1937. 11. 699. o. 52
