Szeredi Pál: A Parasztpárt két évtizede. A Nemzeti Parasztpárt két évtizede 1939-1960 (Pilisszentkereszt, 2014)
Végelszámolás
kári szolgálatot szerveztem meg. A november 4-én megalakult Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnökének bejelentése alapján, amely szerint minden olyan párttal, amely a szocializmus alapelveiben és a szocializmus fejlesztésének szükségességében egyetért, együtt kíván működni, kerestük a koalr.ió többi pártjaival a kibontakozás lehetőségeit, és azt a december 8-án kelt „Nyilatkozat”-ban lefektettük. Annak egy példányát eljuttattuk a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormánynak (Varga István professzor adta át Kossá István pénzügyminiszternek), egy példányát az Elnöki Tanács elnökéhez juttattuk (Antal József útján került Dobi Istvánhoz), egy példányát Menőn, indiai nagykövet útján a Szovjetunió kormányához juttattunk el, végül egy példányt Andropov szovjet nagykövethez küldöttünk el. Végezetül 1957. január 7-én, a január 5-én keletkezett és 6-án nyilvánosságra hozott „Kormány-nyilatkozat" gondos áttanulmányozása után egy jegyzőkönyvvel lezártam a párt amúgy is minimumra leszűkített központi működését és egy telefonügyeleti szolgálat ellátására a pártközpont szolgálatában 1947 óta megszakítás nélkül álló Szín Magda pártalkalmazottat jelöltem ki. A jegyzőkönyvet (C. alatt) mellékelem. Tekintettel arra, hogy főtitkári megbízatásom ideiglenes jellegű, ami addig tart, amíg a Parasztpárt országos tanácskozása a tisztség betöltéséről nem intézkedik, s mivel erre nem került sor, szóbeli megbeszéléseinkhez híven szükségesnek látom, hogy a József nádor tér 12. szám alatti helyiséget, annak berendezését és pénztárkészletét külön jegyzőkönyv kíséretében kettőtöknek - a párt két korábbi elnökének — a párt képviselői csoportja rendelkezésére átadjam. Senki önmaga bírája nem lehet. Mégis megállapítom, hogy a szocialista létesítmények és vívmányok védelmezésében a legnehezebb, legkritikusabb időpontban helytálltam, és a nemzeti öntudat népi és demokratikus értelmezését is, a magyarság és a parasztság érzésvilágának hangot adva, úgy képviseltem, hogy az sem sovén, sem túlzó nacionalista színt nem kapott. Tartottam magam a hagyományhoz, amely a Parasztpártot