Szeredi Pál: A Parasztpárt két évtizede. A Nemzeti Parasztpárt két évtizede 1939-1960 (Pilisszentkereszt, 2014)

Parasztpártiak az 1956-os felkelésben

4. Tovább kell folytatnunk tárgyalások útjá?i azokat az erőfeszítéseket, amelyeket a Szovjetunióval semlegességünk és függetlenségünk elérése, valamint a szovjet csapatok kivonása tekintetében tettünk.

5. Feltétlenül szükségesnek tartjuk, hogy a nagy baráti szocialista birodalmakat, a Kínai Népköztársaságot, a baráti Jugoszláviát és a baráti Lengyelországot felkérjük, hogy támogassanak igazságos ügyünk békés rendezésében.

6. Teljesen egységes a nemzeti kormány abban az állásfoglalásban, hogy a munka felvétele, a termelés megindítása miiihatatlanul szükséges ahhoz, hogy függetlenségünk kívánságainak teljesítését békés úton elérhessük.

7. Egységes a kormány álláspontja abban is, hogy minden anarchikus és ellenforradalmi megnyilvánulást a legerélyesebben megfog akadályozni.

Ha ilyenek előadták volna magukat, ezeket máris megtoroljuk. ’*35

A tervezet szerint november 5-én, hétfőn minden munkahelyen felveszik a munkát, elindult volna a normális élet Budapesten. November 4-én hajnalban azonban a szovjet csapatok bevonultak Budapestre, elfoglalták a fontosabb intézményeket, forgalmi csomópontokat, a Parlament épületét is. A. sebtében, hajnalban összehívott minisztertanácsi ülés elmaradt, mikorra Bibó István a kora reggeli órákban, az érte küldött autóval a Paria nentbe ért, Nagy Imre és kommunista párti munkatársai már nem tartózkodtak az épületben. Farkas Ferenc, a Petőfi Párt másik államminisztere óvatosságból el sem indult otthonról, majd a megtorlástól való félelmében egy orvos barátja révén bekéredzkedett az Angyalföldi Elmegyógyintézet zárt osztályára, ahol később Zsigmond Gyula kereste fel. Farkas a párt irányítását Matits Lajosra, Sebestyén Lászlóra és Zsigmond Gyulára bízta. Később Püski Sándor ezt szóvá is tette, mert a Tanácsadó testület titkáraként neki is helye lett volna a pártvezetőségben, s viszolyogva emlékezett vissza 435

435 Uo. 471.0.

390