Szeredi Pál: A Parasztpárt két évtizede. A Nemzeti Parasztpárt két évtizede 1939-1960 (Pilisszentkereszt, 2014)

Várakozó állásponton

A soroksári szervezet tárgyi eszközeit a helyi tanácsnak adták át. De például a Tolna megyei titkárság a Magyar Szabadságharcos Szövetségnek és a Magyar Nők Demokratikus Szövetségének csak kölcsönadta az ingóságait. Az országos központ kis alapterülete és csekély létszáma nem tette lehetővé, hogy minden szervezetnek konkrét segítséget nyújtsanak, így például nagy gondot jelentett, amikor a székesfehérvári titkárságról egy zongorát hoztak fel a József nádor téri irodába. A pártközpontból a felkerült tárgyakat folyamatosan szállították át a Mezőgazdasági Szervező Intézethez, ahol mód volt a tárolására, majd azokat szétosztották az Intézet különböző szobáiba. így került rengeteg szőnyeg, asztal és szék az Intézethez. Gondot okozott a hatalmas mennyiségű felkerült dokumentum, elszámolás tárolása is, ezek nagy részét a Népfronthoz szállították, s ott is került megőrzésre.

A Vas megyei titkár arról számolt be, hogy 1950 júliusában szűntették meg az utolsó működő szervezetet a megyében, s az a sárvári szervezet volt. A Parasztpárt feloszlatására végül is nem adott egyértelmű utasítást a pártközpont, csak bizalmasan azt közölték a járási titkárokig lemenően, hogy a pártéletet sorvasszák el. Azaz, ha nincsenek rendezvények a tagok úgyis elmaradnak. Volt nem kevés hely, ahol ez viszont nem sikerült, mert a parasztpárti tagok erősen kötődtek a párthoz, s nem vettek tudomást arról, hogy be kellene szűntetniük a pártéletet. Rendszeresen bejártak kártyázni, iddogálni, beszélgetni a párthelyiségbe. Mezőtúrra például Nánási László utazott le, s zárta be a párt helyi szervezetét, illetve a párthelyiséget.

Gém Ferenc egy 1952. július 24-ei Hajdú megyei látogatásáról írt feljegyzésében jelentette, hogy „... a hajdúnánási szervezetnek még mindig 150-170 tagja van, kártyáznak, kugliznak, jól érzik magukat egymással. ” Gém úgy vélte, hogy radikális lépéseket kellene tenni, önszántukból nem fogják átadni az épületet, „... mert itt még 20 év múlva is együtt tartja őket a kártya meg a kuglipálya. ”

Akadtak persze olyan helyi titkárok is, akik túlteljesítették a feladatot, mint például Palásthy Sándor Fejér megyei titkár, aki azt jelentette, hogy néhány renitens párttag még mindig összejár, „búsmagyarkodnak”, s természetesen ezekről részletes jelentést is írt, megnevezve és jellemezve ezeket a személyeket. Különö374