Szeredi Pál: A Parasztpárt két évtizede. A Nemzeti Parasztpárt két évtizede 1939-1960 (Pilisszentkereszt, 2014)
Agrárszervezetek a parasztság képviseletében
részletes és gyakorlati munkatervének megalkotása, egy új társadalmi-gazdasági életforma kialakítása állt. A parasztpártot sürgető íráshoz egyedül Veres Péter szólt hozzá a Válasz 1936 3. számában megjelent Legyen-e magyar parasztpárt? című gondolatfüzérével. Veres első mondatában leszögezte, szerintem a jelenlegi politikai helyzet s az ehhez fűződő lélektani szituáció - depresszió van - nem alkalmas parasztpárt megalakítására"}1 Véleménye szerint „... a szegényparasztság jó része ma megint politikailag teljesen közömbös és tájékozatlan. Éppen ezért esetről esetre a véletlen dönti el, hogy kit támogat, a független kisgazdapártot-e vagy más ellenzéki pártot, esetleg, mivel »úgyis mindegy«, éppen a kormány pártját"* 18. Veres Péter szociáldemokrata volt. Kétségtelen, hogy távol állott pártja dogmatizmusától, sajátos agrárszocialista nézetei voltak, de alapvetően a szervezett és ideológiailag felvértezett munkásságot látta a vezető társadalmi erőnek. Véleményét bizonyára jelentősen befolyásolta, hogy tisztában volt a paraszti rétegek éles érdekellentéteiből származó megosztottságával, s szervezhetetlenségével is. „Hogy miképpen lehetne ezt a széjjelhúzó, osztályokra szakadozott s ideológiailag sem egységes parasztságot egyetlen, politikailag aktív pártba összehozni, én egyelőre nem látom... ”. Veres szerint a parasztság csak karrierista politikai erőknek lehet passzív támogatója, önálló társadalmi erőt és akaratot „... nem adhat, mert nincs pozitív világnézete, nem tudja mit akar". A megoldás a paraszti osztályöntudat és kollektivista világnézet - írta. Számára evidencia volt, hogy a nincstelen parasztság egyetlen útja a szocializmus lehet, a munkások és a parasztok szövetsége megkérdőjelezhetetlen tétel. Egy esetleges parasztpárt csak gyengítette volna a szociáldemokraták helyzetét, akik egyébként is nehezen értettek szót a falvak lakosságával. Féja Géza ezzel szemben a birtokos parasztság számára kereste a politikai megnyilvánulás lehetőségét. Ám, amint az előzőekben láttuk a parasztság réteg- ződöttsége, s még inkább mind gazdasági, mind kulturális kiszolgáltatottsága lehetetlenné tett önmaga megszervezését. A Kisgazdapárt parlamenti képviselettel rendelkezett ugyan, de az esetek többségében ódzkodott radikális kijelentéseVeres Péter: Legyen-e magyar parasztpárt? Válasz, 1936, 3. 139-145. o. 18 Uo. 34
