Szeredi Pál: A Parasztpárt két évtizede. A Nemzeti Parasztpárt két évtizede 1939-1960 (Pilisszentkereszt, 2014)
Agrárszervezetek a parasztság képviseletében
lopának. Mégis, a Kisgazdapárt a két háború között nem tudott nagyobb eredményeket elérni. Bár a Kisgazdapárttal a Rassay vezette polgári baloldal is szívesen szövetségre lépett volna, Eckhardt azonban a közeli kormányra kerülés reményében inkább Gömböst választotta. 1934 májusában titkos paktumot kötött Gömbössel. Tervük az országgyűlés idő előtti feloszlatása és titkos választójog alapján új választások lebonyolítása volt. A Kisgazdapárt erejét növelte, hogy az 1931—1935-ös parlamenti ciklusban ez a párt volt az egyetlen, amely képviselőinek számát - időközi választások, átülések révén - látványosan, az eredeti 14-ről 20-ra tudta növelni. A Gömbössel kötött paktum alapján a kisgazdák magukat kormánytámogató ellenzéki erőként definiálták az 1935-ös választások előtt. Gömbös ígéretet tett Eckhardtnak arra, hogy 60 nyílt szavazásé választókerületben szabad folyást enged a választásoknak, ami annyit jelentett, hogy a csendőrség, a szolgabírák és a főszolgabírák nem fognak beavatkozni a megmérettetésbe. Eckhardt ennek eredményeképpen a listás helyekkel együtt 70 képviselőre számított. Ügy ítélte meg, hogy az így megerősödő Kisgazdapárt, a kisebb ellenzéki pártokkal, csoportokkal együtt megalapozhatta volna a nyugat-európai típusú váltógazdaság eszményét Magyarországon. Az elgondolás realitásához hozzátartozik, hogy a képviselőház létszáma akkor 260 fő volt, tehát a körülbelül 100 főnyi ellenzék potenciális erő lehetett volna. Gömbös azonban megszegte a megállapodást. A csendőrterror, a legkülönfélébb visszaélések, számos helyen sortü- zek - Endrőd, Tarpa - eredményeképpen csak 23 kisgazda képviselő került a Házba. A korabeli sajtó drámaian számolt be Eckhardt személyes összeomlásáról15. Felajánlotta lemondását, amit nem fogadtak el. A választások után Eckhardt az Országgyűlésben határozott ellenzéki pozíciót foglalt el. Parlamenti tevékenysége, más pártokhoz, csoportokhoz fűződő kapcsolatai alapján fokozatosan balra tolódott és egyre jobban elhatárolódott a jobboldali radikális csoportoktól. A kisgazda politikusok legfontosabb követelése a politikai rendszer demokratikusabbá tétele, illetve bizonyos társadalmi-gazdasági (mezőgazdasági) problémák hatékony megoldása volt. Emellett, bár az FKGP 13 13 Választások után. Szabad Szó, 1939. június 4. 1. o. 29
