Szeredi Pál: A Parasztpárt két évtizede. A Nemzeti Parasztpárt két évtizede 1939-1960 (Pilisszentkereszt, 2014)
Sorsdöntő választmányi ülés 1946 novemberében
Az ezután következő hozzászólások általában Veres Péter beszédével és az abból következő feladatokkal foglalkoztak. Megismétlődtek ugyan régebbi sérelmek, sőt Varjú Sándor bűdszentmihályi hozzászóló még azt is megkockáztatta, hogy Veres Pétert felkérje listája változtatásának engedélyezésére, ám Veres Péter azt visszautasította, kijelentette csak a saját listáját tudja elfogadni. A hozzászólások aránylag hamar véget értek, a küldöttek is érezték, hogy egyetlen kérdés várt eldöntésre, miként reagál a két alelnök Veres Péter megkeményedett álláspontjára. A szabolcsi és csongrádi választmányi küldöttek benyújtottak ugyan még egy javaslatot, melyben Szabó Pált és egy később megnevezett értelmiségi pártvezetőt javasoltak alelnököknek Erdei és Kovács helyett, ám Veres ezt a lehetőséget sem fogadta el. Válaszában használta először a centrum jelzőt a személye körül csoportosulókra: Áz elnök, illetve az elnök és a mögötte álló centrum részéről egy listát bocsájtottam közre tegnap este." Tartotta magát ahhoz a listához, nem érezte megfelelőnek a pillanatot a meglévő két alelnök leváltásához, bár bejelentette, hogy ő sem tud együtt dolgozni velük. Veres Péter meg akarta tartani a párt mindegyik irányzatát, s azt remélte, hogy a váratlan helyzetben egyik sem meri megkockáztatni a kilépést. Ugyanakkor nem akarta a vesztett fél pozíciójába taszítani egyik csoportot sem, mert tartott a hirtelen harag által vezérelt meggondolatlan lépésektől is. A délelőtt folyamán a Parasztpárt nemzetgyűlési képviselőcsoportjának 12 parasztképviselője benyújtott egy beadványt a párt elnökségének és a Választmány tagjainak, amelyben bejelentették, hogy a Veres Péter által beterjesztett listát nem tartják elfogadhatónak, mert az a politikában járatlan, tapasztalatlan személyekből áll, s továbbra is magában hordozza a polarizáció veszélyét. Mivel a párt nemzetgyűlési képviselői, ráadásul a parasztképviselők nyújtották be a levelet és az ellenlistát, ezért ezzel a lépéssel megteremtették Veresnek a lehetőséget, hogy - hivatkozva a paraszti politikusok egyértelmű nyomására - eltérhessen az általa előre megszabott keretektől. A levél egyértelműen a Kovács-csoport kezdeményezése volt, aláírói mindannyian Kovácshoz tartoztak, s maga a fogalmazás is Kovács szavajárását követte, hivatkozott a párt alapító tagjainak felelősségére és ismételten hangoztatta a cselekvési szabadság fenntartásának szükséges292
