Szeredi Pál: A Parasztpárt két évtizede. A Nemzeti Parasztpárt két évtizede 1939-1960 (Pilisszentkereszt, 2014)

Sorsdöntő választmányi ülés 1946 novemberében

akarom, hogy hisznek-e bennem, bíznak-e bennem, hogy őszinte, becsületes demokrata vagyok és nem fogok és nem akarok diktatúrát gyakorolni a nemzeti parasztpárt felett, de másképpen és más módszerekkel a Nemzeti Parasztpárt vezetését nem vállalom. ” Veres megzsarolta a Választmányt Bejelentette, hogy csak akkor vállalja a párt további vezetését, ha annak irányító testületéibe az ő által megnevezett személyek kerülnek. A listáját az éjszaka folyamán néhány közeli munkatársával - Nánási László és Tóth Endre - állította össze, s megpróbálta kiegyensúlyozni azt, ám nem a frekventált, elkötelezett csoporttagokból, hanem a kompromisszumkészebb parasztokból. A lista tagjai a következők voltak: Hegyesi János, Czéh József, Gém Ferenc, Kondor Imre, Mikita István, Válóczi János, S. Szabó Ferenc, Somogyi Imre, Szabó Pál, Székely Béla, S. Hegedűs László, Császár Balázs, Nyíri Sándor, Molnár József, Kiss Lajos, Vass Antal, Varjú Ákos és Szabó Bertalan. A listában nagyobbrészt a párt második vonalából érkező személyek és elsősorban parasztok szerepeltek. Többségük feltétel nélkül tisztelte és követte Veres Péter elképzeléseit.

Arra a kérdésre, hogy mi késztette Veres Pétert erre a lépésre, egyik visszaemlékező írásából kapunk választ. így indokolta döntését: „... és, hogy megmentsem a pártegységet, elkövettem életem első és utolsó taktikai sakkhúzását.m2

A második nap reggelén Veres Péter, akkor már mint levezető elnök, megszavaztatta a választmányt a felszólalások időkeretéről is, azaz teljes mértékben ellenőrzése alatt tartotta az ülés folyamatát. A két alelnök 30-30 percet kapott, a küldöttel 5-5 perces időkeretben szólalhattak fel. Először a két alelnök kapott szót, elsőként Erdei Ferenc. Erdei beszédében nem voltak új elemek, kiállt a munkáspártokkal való együtt haladás mellett, s igen gyenge érvként fogalmazta meg a saját arculata igazolását, mely szerint „... igazi parasztok soha nem lesznek kommunisták, soha nem válnak úgy szocialistává, ahogy a szocialista mozgalom azt megköveteli. Ezért még olyan helyen is, ahol a Parasztpártot kommunisták alapították, elkülönült a Parasztpárt és jó Parasztpárt lett belőle." Nem érintette Veres Pé,3-' Veres Péter: Hogyan lettem miniszterré? lm: Veres Péter: Őszi változatok. Szépirodalmi Kiadó, Budapest, 1969. 149-196. o.

289