Szeredi Pál: A Parasztpárt két évtizede. A Nemzeti Parasztpárt két évtizede 1939-1960 (Pilisszentkereszt, 2014)
Éleződő ellentétek a választási kudarc után
taglétszáma határozza meg elsősorban a rá szavazók számát. Láthattuk, hogy több megyében még a parasztpárti taglétszám sem jelent meg a parasztpárti jelöltekre leadott szavazatok mennyiségében. Azaz a Parasztpárt tagjai is más pártra szavaztak, vagy nem mentek el voksolni. A probléma tehát abban volt - s ezért nem volt igaza Veres Péternek -, hogy a Parasztpárt választási stratégiájában és taktikájában hibázott. A baloldali, marxista jelszavakkal, a parasztpárti jelleg háttérbe szorításával eltaszított számtalan szimpatizánst a Parasztpárttól. Nem a nagy pártok követése, hanem az Erdei-csoport defenzív politikája okozta a párt háttérbe szorulását. Veres harmadik okként azt jelölte meg, hogy nem sikerült a parasztságot meggyőzni arról, hogy egy tisztán paraszti érdekeket képviselő, önálló és független agrárpártra szükség van. Veres Péter ebben teljes mértékben tévedett. A parasztok valójában nagyon is igényelték azt, hogy érdekeik képviseletére szerveződjön egy erős és befolyásos párt, s ez a Parasztpárt legyen. Ez viszont nem azt jelentette, hogy csak parasztik legyenek a párt tagjai. Amint arra a népi mozgalom bőséggel adott példát, a parasztság mellett mindig ott állt és vele együtt haladt a népi értelmiség, elég csak a népi írókra gondolni. A parasztság elfogadta és igényelte az értelmiség támogatását. Szükségük volt gazdatisztekre, mezőgazda- sági szakemberekre, műszaki emberekre, olyan értelmiségiekre, akik segítették őket a tudás megszerzésében. Azaz nem szegényparaszt-pártra, hanem erős agrárpártra volt szükség. Márkus István, egy fiatal szociológus 1947-ben elemezte a Nemzeti Parasztpárt tevékenységét, s arra a megállapításra jutott, hogy a marxista jelszavak túlzott hangoztatása mellett hiba volt a folyamatos „szegényparasztokpártja” szlogen sulykolása is. Az új birtokosokat a gyarapodás és az előrejutás foglalkoztatta, a parasztpárt viszont ezzel a szóhasználattal az általuk elfelejteni szándékozott korábbi állapotukat idézte fel. A kulcs az Erdei-csoport által hangoztatott osztálypárti, és a Kovács-csoport által szorgalmazott néppárti felfogás közötti különbségben fedezhető fel. A szűkre szabott osztálypárt, a parasztság pártja, Erdeiéknél egységfrontra törekedett a munkásosztály pártjával. Erdei még a Parasztpárt nemzeti jelzőjét is sérelmezte, mert a párt osztályjellegét gyengítette a 243
