Szeredi Pál: A Parasztpárt két évtizede. A Nemzeti Parasztpárt két évtizede 1939-1960 (Pilisszentkereszt, 2014)

Parasztsors a huszadik század első harmadában

mintát jelentették a parasztság szegényebb csoportjai számára. A parasztság több mint nyolcvan százaléka viszont arra kényszerült, hogy föld, vagy megfelelő méretű gazdaság hiányában bérmunkát vállaljon.

A bérmunka egyik formája az uradalmakhoz szegődött cselédség sorsa volt, akiket a birtokos parasztok a függetlenség hiánya miatt az agrártársadalom legalsó rétegének tekintettek. Nekik viszont biztos fedél volt a fejük felett és mindennapi kenyér a család eltartásához. A cselédek illetményükért, a kommencióért, egy évre szerződtek el az uradalmakba. Rendszerint családostul éltek a gyakran a falvak határain kívül eső uradalmi központok cselédszállásain, ahol többnyire családtagjaik is dolgoztak. Az uradalom társadalma, a munka fajtája és életkor szerint szigorúan tekintélyelvű volt, a személyes kiszolgáltatottság ma már nehezen elképzelhető megnyilvánulásaival. A kommenciónak csak egy kis részét képezte a pénzbeli juttatás, a nagyobbik része maga a szállás volt - bár gyakran több család élt egy lakásban - továbbá bizonyos mennyiségű élelmiszer, illetve a sertés vagy más állattartás lehetősége, továbbá némi földjuttatás, amit a cseléd az uradalomtól felszántva kapott meg, például kukoricatermesztésre. Ezek a viszonyok az egyszerű napszámosokéhoz képest nagyobb anyagi biztonságot jelentettek - s esetleg a juttatások pénzben kifejezett értéke is meghaladta azok évi keresetét -, azonban az uradalmi majoroknak még a falvak életétől is elzárt világa egy sajátos, elkülönült közeget jelentett. Körükben lehetett talán a legkevésbé kitörési pontot találni, életük — sokszor generációkon át - végérvényesen megpecsételődött egy-egy uradalom gazdasági struktúrájában.

Még ennél is nehezebb és kilátástalanabb sorsa volt a napszámosoknak, illetve a summás bandákba szerveződött, a betakarításkor munkához jutó nincstelen parasztoknak. A többnyire a gabonafélék aratására, esetleg más betakarítási munkákra szerződő summás bandák egy bandagazda vezetése alatt egészen távoli tájakon is vállaltak idénymunkát, rendszerint a betakarított termény egy bizonyos hányadáért, illetve a helyben nyújtott szállásért és ellátásért. A summás bandák tagjai Heves megyéből, illetve a Nyugat-Dunántúlról Vas és Zala megyékből szerveződtek.

23