Szeredi Pál: A Parasztpárt két évtizede. A Nemzeti Parasztpárt két évtizede 1939-1960 (Pilisszentkereszt, 2014)

A Parasztpárt szereplése az 1945-os választásokon

meglévő befolyásának ez az arány felelne meg leginkább.281 A közös listaállításból végül is nem lett semmi, elsősorban a nyugati hatalmak tiltakozásának hatására, ám a négy párt még a szavazás előtt közös nyilatkozatban jelentette be, bogy a választások után koalícióban kívánnak kormányozni. Ennek hatására viszont az új kormány miniszteri helyeinek elosztása lett a fő vitatéma a pártok között, különösen azért, mert felmerült annak lehetősége is, hogy még a választások előtt átalakítják a kormányt a megegyezésnek megfelelően.

A Parasztpárt október 23-i ülésén tárgyalt a kormánytárcák elosztásáról. A kommunista párt magának követelte a belügyi tárcát, így a Parasztpárt egyik legnagyobb nehezéke már nem húzta tovább a mélység felé. Kovács Imre indulatosan fejtegette, hogy ez az egyezkedés a Parasztpártnak csak rossz eredményt szülhet. Véleménye szerint magát a közös kormányzásról szóló nyilatkozatot se írja alá a Parasztpárt, s ne menjen bele ilyen elvtelen egyezkedésbe a választások előtt. Amennyiben nem kerülhető meg a részvétel, akkor az eddiginél nagyobb szerepet kell követelni. A Parasztpártnak van programja, tagsága, támogatottsága, ha jól választják meg a jelszavakat még az eddiginél is nagyobb befolyást érhetnek el.

Erdei érveléséből kiviláglott a közte és Kovács közötti alapvető választási taktikai különbség. Erdei azt javasolta, hogy „...válságos helyzetben jobb nekünk hátrahúzódni. A jövő perspektíváját tekintve nem kívánatos, hogy mi most hatalmi tényezőként szerepeljünk. Nem az a helyes most tehát, hogy hatalmi politikát játszunk, hanem visszahiíződva, a helyzetet nem fölborítani, viszont minimális igényünkön túl ne követeljünk hatalmi pozíciót, ellenben komoly pártépítő munkát csinálni, így egy év múlva valóban hatalmi tényező lehetnénk, mégpedig felkészülten és megalapozottan. Vegyük ezt komolyan, s ne a mostani hatalmi viaskodásba terheljük meg pártunkat fölösen. ”282

Kovács Imre számára kevés vérlázítóbb taktika létezett, mint a defenzív, visz- szahüzódó üt. O a folyamatos offenzívában hitt, a változások, a tettek mozgatórugója volt mindig. Ez vitte előre az eltelt tíz évben, a Márciusi Frontban, a PaRákosi Mátyás: Visszaemlékezések. 1940-1956. Napvilág, Budapest, 1997. I. kötet. 220. o.

isi NPP ]g( 1945 október 23-i ülés jegyzőkönyve. (PIL, 284. f. 13. ö.e. I. kötet.)

235