Szeredi Pál: A Parasztpárt két évtizede. A Nemzeti Parasztpárt két évtizede 1939-1960 (Pilisszentkereszt, 2014)
A Parasztpárt szereplése az 1945-os választásokon
oktatás gyökeres átalakítását is a pedagógusok fontosságának, felelősségének hangsúlyozását kiemelt feladatnak jelölte meg a beszédvázlat. Kiemelte, hogy a Belügyminisztérium továbbra is hatékonyan fellép a feketézők ellen, a közbiztonság megerősítésért. Befejezésül úgy fogalmazott: A Kisgazdapártot nem szabad általánosságban támadni: A reakciós, népellenes elemeit kell kikezdeni. ” Ez a kiküldött előadói beszédvázlat elsősorban a szervezetek megalakításának folyamatát kívánta felgyorsítani, ám egyben jó fogódzkodót jelentett a helyi szervezetek vezetői számára is, mivel összefoglalta azokat a tételeket, melyekkel megszólíthatták az embereket. A Parasztpárt szervezetileg valóban megerősödött 1945 nyarának /égére. Míg június elején a kerületi titkárok beszámolói alapján kb. 130 ezerre becsülték a párt taglétszámát, ez a szám augusztus végére már majdnem 170 ezerre duzzadt. A helyi szervezetek megfelelési kényszerből természetesen a valóságnál sokkal többet jelentettek a pártközpontnak, így a párt vezetése 200-220 ezer taggal számolt, s nagy reményeket táplált a közelgő budapesti, majd országos választások előtt. A párt legnagyobb létszámú szervezetei Hajdúban, Biharban és Békésben voltak. Ez egyrészt Veres Péter és Szabó Pál helyi kötődésének, valamint Békés és Csongrád esetében a parasztpárti szervezkedés korai elindulásának volt köszönhető. Legkevésbé Pest megyében voltak szervezetek, s Budapesten is gyenge lábakon állt a párt, annak ellenére, hogy Illyés Gyulát bízták meg a budapesti szervezet elnökségével, s szinte minden kerületben volt helyi szervezet. A fővárosban szélesebb körben tartotta magát a „fiókpárt” megítélés, s nem segítette a bizalom megszerzését az igazoló bizottságokban tapasztalható túlkapások elleni fellépés hiánya sem. A Parasztpárt sok esetben nem mert fellépni olyan volt népi író mellett, akit antiszemitizmussal vádoltak, mert magára a Parasztpártra is nem egy esetben ráaggatták az antiszemitizmus vádját. Kétségtelen, hogy a parasztságon belül volt egyfajta gyűlölet a zsidóság ellen, de ennek gyökere nem etnikai, hanem gazdasági eredetű. Szította az indulatokat a háború utáni súlyos gazdasági helyzet, a feketézés elharapódzása, s ezekben sokan a zsidóság kezét vélték felfedezni. Kovács egyik írása példamutató empátiáról, ugyanakkor határozott és indulatmentes formáb m fogalmazta meg mindkét fél felelősségét: 214