Szeredi Pál: A Parasztpárt két évtizede. A Nemzeti Parasztpárt két évtizede 1939-1960 (Pilisszentkereszt, 2014)

A politikai megosztottság kezdetei

Pártelnököt ilyen megalázó módon megregulázni, ez példátlan volt a párt történetében. A megdöbbentő esetet tovább fokozta, hogy Erdei közvetlenül kioktató mondatai után számolt be arról, hogy Vorosilov marsall, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság elnöke és Rákosi Mátyás előző este tőle kérdezték meg, hogy a Parasztpárt elfogadhatónak tartja-í, amennyiben az országos választások október utolsó vasárnapján lesznek, s ő válaszában elfogadta ezt az időpontot. Érdekes, hogy ebben a kérdésben Erdeinek nem kellett egyeztetnie a párt vezetőivel, önállóan dönthetett. Vélhetőleg ő saját magát a „párt harcosabb politikusai” közé sorolta. Jellemző volt egyébként Erdeiék elbizakodottságára, hogy miután a választás időpontját ilyen módon bejelentette a Parasztpárt vezetőségének, azonnal meg is nyugtatta őket, mert „... kétségbeesésre semmi ok, a választásokon a három munkáspárt el fogja érni a 60 %-it, ebben a Parasztpárt nem is igen fog a többiek mögött lemaradni. ” A bizakodásnak azonban nem voltak valós alapjai. A Nemzeti Parasztpártnak nem volt még programja, felkészületlen volt mind szervezetileg, mind személyi javaslataiban.

Ilyen körülmények között komoly pártpolitikai munkát nehezen lehetett végezni, s egyre fojtogatóbb lett a pártprogram hiánya. A Soli deo Gloria Szövetség például megkereste a Parasztpártot, hogy vegyen részt egy ősszel tartandó szárszói konferencián, amit az Intéző Bizottság amiatt utasított vissza, mivel nem tudták milyen politikai programmal tudnának ott megjelenni, ki lehetne előadó a Parasztpárt képviseletében.