Szeredi Pál: A Parasztpárt két évtizede. A Nemzeti Parasztpárt két évtizede 1939-1960 (Pilisszentkereszt, 2014)

A politikai megosztottság kezdetei

posztok Erdeiék elszigetelésére. A Parasztpárt szervezetileg megerősödik ugyan, de a vezetők megszólalásainak egészen más a tartalma, ha az egyik, illetve ha a másik csoport képviselője beszélt. Kétségtelen, hogy Kovács Imre az országos politika szintjén nagyon jól szerepelt. Az IB ülésén felvetette, hogy a nagypolitikát a továbbiakban akkor Veres Péter vigye, de ezt a jelenlévők egységesen elutasították, mert Verest alkalmatlannak tartották arra a feladatra. A Parasztpárt politikai vezére valójában Kovács Imre volt, ám az általa képviselt vonal nem egyezett meg azzal az elképzeléssel, amit a kommunisták a Parasztpártnak szántak. Mivel eltávolítása nem sikerült, ezért a pártközpont és a helyi szervezetek irányítását vették el tőle. Kialakult a kettős hatalom; egyrészt a pártapparátus, másrészt a politikusok-képviselők csoportja. Egy év múlva ez az ellentét visszaköszön majd a parlamenti képviselőcsoport és az apparátus véleménykülönbségében, ám annak gyökerei is ebben az 1945. júniusi vitában fedezhetők fel.

A június 5-i pártvezetőségi ülés volt az első megmérettetése a két politikai elképzelésnek, mely a Parasztpárton belül egyre tisztábban felismerhető volt. Erdei nézeteit támogatta a pártvezetésen belül Darvas, Sipos Gyula, Nánási László, Kovácsot Farkas Ferenc. Illyés hezitált, tartott a marxista vonaltól, de Kovács paraszti irányultságától is féltette a párthoz tapadt értelmiségieket. Veres Péter szinte meg sem szólalt, kivárt, követte a hagyományos „lássuk mire mentek egymással” elvet. Szabó Pált az egész vita nem érdekelte, számára csak a Szabad Szó főszerkesztésének megtartása volt fontos, s egyébként is sértődött volt, mert az alakuláskor nem jutott vezető szerephez. A vidékről érkezett vezetőségi tagok csak a fejüket kapkodták, nem nagyon értették miről van szó.

Ez a vita döntően befolyásolta a Parasztpárt későbbi sorsát. Erdei Ferenc a kérdés kiélezésével két pólust hozott létre a párton belül, a saját és Kovács Imre táborát. Amikor Illyés felvetette a párt megszűntetésének kérdését mindannyian megrémültek. Erdei felismerte, hogy nem tudja kiszorítani Kovácsot a vezetésből, ezért változtatott taktikáján, s az ellentétes pólus felé szorította. Azt remélte, hogy a két szélső pont közé belép egy középutas javaslat. Elsősorban Veresre és részben Illyésre számított ebben. Célja Kovács Imre elmozdítása volt a párt centrumából. Azzal a lépéssel, hogy szélre tolta, megteremtette a lehetőséget arra,

208