Szeredi Pál: A Parasztpárt két évtizede. A Nemzeti Parasztpárt két évtizede 1939-1960 (Pilisszentkereszt, 2014)
Pártszervezés a Szabad Szó körül
megbízott közölte, hogy hozott két kiló grízes lisztet, két kiló kenyérlisztet és valamicske krumplit a népi íróknak. ”188 189 A háború terheit viselő városban az élelmiszer minden jó szónál hasznosabb tudott lenni. A Parasztszövetségnek a Földmunkás-szakosztály alapításában tapasztalható hezitálása, időhúzása, mely 1943 elején megrontotta a Szabad Szó és a Parasztszövetség viszonyát, s melynek eredményeképpen sem a földmunkás-szakosztály, sem a szövetség nem tudott számottevő erővé fejlődni, nem volt véletlen. Csíráiban már ekkor felfedezhető volt a parasztságot megosztó politikai, nézetbeli különbség, amely majd 1945-ben válik nyilvánvalóvá. Később - 1943 őszén, a Kisgazdapárt miskolci választmányi ülésén - már Nagy Ferenc is megfogalmazta „... nekünk legtermészetesebb irányunk az összefogás a másik nagy dolgozó réteggel, ... szükség van azonban arra, hogy pártunk paraszt]eile gének megőrzése mellett megnyerjük politikánk számára az értelmiségből azokat, akik látják, hogy a magyar életet másra, mint a főid népére és a többi dolgozó társadalmi rétegre felépíteni nem lehet. ”1S9 A választmányon megszólaló Bajcsy-Zsilinszky Endre a Kisgazdapárton belüli másik csoport felfogását jelenítette meg a Kállay-kormány melletti kiállásával, mert „... a miniszterelnök úr nemzeti egységet kíván ... mi vele ebben tökéletesen egyetértünk. A nemzeti egységhez nagy vezető személyiség kell, aki mögé gondolkodás nélkül odaáll az egész nemzet. 4 nemzetnek megvan ez a személyisége a kormányzóban. Kormányzónk mögött áll a mi népünk. ” A Kisgazdapárt tulajdonképpen nem találta helyét, próbált minden irányban kapcsolatokat építeni, ám ezáltal elvesztette politikai hitelét, a gyakorlati cselekvésben tehetetlen és visszahúzó erővé vált. A kiterebélyesedő háború már 1941 őszén egy széles, a középréteget és az értelmiséget is felölelő szövetség tett volna szükségessé. .A háború sorsa és kimenetele határozza majd meg az új politikai front megalakulásának lehetőségét. ”190 — írta Ko188 Illyés Gyula Naplójegyzetek 1929-1945. Szépirodalmi Kiadó, Budapest, 1986. 234. o. 189 „Életünket és vérünket a független, szabad és demokratikus Magyarországért” Szabad Szó, 1943. szeptember 19. 1. o. 190 Kovács Imre: Toborzó. Magyar Nemzet, 1941. szeptember 28. 6. o. 148
